A magyar idősgondozási rendszer krízisben van, az első összeomlás pedig az intézmények területén várható – állítja Dr. Nagy Viktor, a terület szakértője.
De hogy nézne ki a komplett idősgondozási intézményrendszer összeomlása?
Előbb-utóbb be fognak telni ezek az intézmények, ahogy azok a túlcsordult krónikus belosztályok is a kórházakban, ahol most egyébként aktív ellátásban nem részesülő, réges-régen idősotthonban elhelyezendő időseket takargatnak
– fogalmaz a szakértő. „Ha végigmegyünk a körúton vagy akár egy Fejér megyei faluban, most is találkozni azzal, hogy középsúlyos, súlyos demens idősek ténferegnek önmagukról nem tudva. Nem találnak haza, hajnali kettőkor végigverik az összes ajtót – ezek élő példák a Wesselényi utcában. Emberek, akik nem kerültek elhelyezésre, nem kaptak férőhelyet, adott esetben megkeserítik több lakóközösség életét. Az adott mikrokörnyezetekben tehát ez a krízis eléggé látható formát tud ölteni”.
A társadalom elöregedő rétege egyre nagyobb, a produktív réteg, ami az idősek ellátását tudná finanszírozni, folyamatosan szűkül, az állami finanszírozással fenntartott intézményi férőhelyek száma viszont 2019 óta nem nő. „A legutolsó adatokból kiindulva negyvenezres várólista van, ennyien várnak arra, hogy egyáltalán bekerülhessenek idősotthonba. Ez azonban nem friss adat: 2020-ig volt egyfajta adatszolgáltatási kötelezettsége az intézményeknek arról, hányan vannak a várólistákon, de mivel ez elég kellemetlen információ volt a kormányzatnak, ezt a kötelezettséget hirtelen megszüntették. Élek a gyanúperrel, hogy ez a szám most már inkább ötvenezer vagy még több lehet.”
Ez egy időzített bomba: ha nem történik hamarosan valamilyen cselekvés, fel fog robbanni
– fogalmaz Nagy Viktor, akit cikksorozatunk korábbi részeiben is kérdeztünk: az első részben a házigondozásról, a harmadik részben pedig az idősotthon-kereséssel kapcsolatban. Ebben a cikkünkben az idősellátás rendszerszintű problémáival és megoldásokkal foglalkozunk a Fülöp-szigeteki vendégmunkásoktól a Tisza-kormány ígéreteiig.
