Manifesztum, elmúlt 16 év(em) összegzése címmel írt hosszú Facebook-bejegyzést Tompa Andrea író. A felkérésre készült szövegben a kormánypárt visszaéléseit, bűneit szedi lajstromba, majd arra is kitér, hogy mi az, amit az elmúlt több mint másfél évtized alatt legnagyobb igyekezetére sem sikerült elérnie a hatalomnak.
„Ti elloptátok a nyelvet” – kezdi a listát.
Ti magatokhoz ragadtátok és kisajátítottátok a nyelvet. Ti mondjátok meg, mit jelentsen az a szó ma, hogy szerelem, család, haza, magyar, keresztény, Európa. Hogy nő az, aki szül. Hogy férfi az, aki erős és uralja a diskurzust. Megmondtátok, mindenki annyit ér, amennyit keres. Hogy a menekült veszélyes, és távol kell tartani
– írja, majd konkrétumokra is kitér: „Saját gyermekeiteket, családtagjaitokat kitömtétek pénzzel, földdel, vagyonokkal, alapítványokkal. Mindent elloptatok az utolsó szegig ebben az országban, kiloptátok a saját hazátok vagyonát és kiloptátok a gyermekek szeméből a fényt és a jövőt”.
Felrója továbbá, hogy elszigetelt és megközelíthetetlen lett a hatalom, amelytől soha sehol nem lehet kérdezni.
Családapáknak színlelitek magatokat, miközben meleg-tömeg-partizni jártok szexi ruhákban. De a törvényeket családapákként írjátok, törvénybe foglaljátok, hogy mi az, hogy család, és megbélyegzitek azt, aki meleg-tömeg-partizni jár szexi ruhában. Vagy csak melegként éli az életét
– írja.
A hatalom szerinte mindenkit elnémított, aki nem őket visszhangozta, leuralta a közmédiát, felvásárolta a sajtót, megszüntette a függetlenséget. Felszámolta az egyetemet, letarolta a kulturális intézményeket. Ellenségeit elnémította, démonizálta, dehumanizálta: „azt állítjátok, aki ellenetek van, azt országhatárokon kívüli ellenséges erők támogatják, globális összeesküvés-elméleteket szövögettek. Soros, Brüsszel, Ukrajna, EU – ők a ti ellenségetek. Aki ellenetek van, nem ember, hanem eltaposni való csótány. Ti mindezt plakátra ragasztjátok, a mi pénzünkből beterítitek az országot az uszítással Ukrajna, Európa, Brüsszel és elsősorban azok ellen, akik szerint ti elloptátok az országot és a nyelvet”.
Ti ellopjátok a levegőt, és elnémítjátok az ellenetek tüntetőket. Amikor ünnepelni vonulunk ki és emlékezni arra, amikor Magyarországnak volt ereje és hite fellázadni egy elnyomó rendszer ellen 1956-ban, akkor ti elrendelitek, hogy az ellenzék nem drónozhat, és »katonai művelet végrehajtása érdekében« lezárjátok Budapest felett a légteret, de csak azokra az órákra, amikor nem ti, hanem mi akarunk megjelenni tömegesen. Ti a mi testünket akarjátok eltüntetni.
A kereszténynek nevezett kormányzásról azt írja, szétlopta az országot, megalázta a szegényeket, a nőket, a menedékkérőket, soha nem mutatott együttérzést a támogatásra szorulókkal, helyette különböző csoportok ellen uszított.
Ti a múltat építitek – át. Ahelyett, hogy szembenéznétek a múlttal, a múlt hibáiért és veszteségeiért másokat tesztek felelőssé, az idegeneket, miközben »mi«, ártatlan magyarok, mindig a békét kerestük.
A kormánypárt szerinte nem Brüsszellel, hanem gyilkosokkal tárgyal, olyan vezérekkel, akik ártatlan embereket üldöznek el, ellenzéki politikusokat ölnek és országokat rohannak le. A továbbiakban előkerülnek még az „összelopott császári kertben” élő zebrák és antilopok, illetve a hatalommal kritikus felszólalók meghurcolása.
A szöveg második felében aztán már a hatalom kudarcaira fókuszál:
Sem a teljes független sajtót, sem a független kultúrát, sem valamennyi egyetemet és a gondolkodás és kritika össze fellegvárát nem tudtátok elnémítani. Ahogy nem volt sikeres valamennyi uszításotok sem az LMBTQ-emberek ellen.
A betiltott Pride-ból a rendszerváltás utáni legnagyobb tüntetés lett, emlékeztet rá, a ledarált és betiltott mesekönyvből pedig több tízezer példányt vásároltak emberek, szolidaritásból. Nem sikerült felszámolni a független színházakat és filmezést sem.
Ti minden kritikusotokat meg akarjátok semmisíteni. Nekünk azonban vannak hőseink, gimnazista lány, meleg aktivista, író, újságíró, még politikus is. A hőseink élnek
– zárja sorait, hozzátéve, hogy a szöveg születése óta még több hősünk van.
