Az első tűpontos világtérképeket csak a 20. századnak köszönhetjük, az afrikai kontinensen pedig egy évszázaddal korábban szinte egymást érték a fontos felfedezések. Ez persze egyáltalán nem zavarta az újkori, középkori, vagy akár az ókori térképészeket, hogy megpróbálják egyetlen ábrán összefoglalni, amit a világból az adott kor, vagy kultúra éppen ismert.
Ezek a jórészt papírra, vagy bőrre vetett munkák ma is lenyűgözőek, néhány azonban egyértelműen kiemelkedik közülük – ilyen az oszmán török tengernagy, Piri reisz 1513-ban született világtérképe, ami évszázadokkal előzte meg a korát, nem szabad azonban megfeledkeznünk a rendhagyó megoldásokról sem.
Ezekre kitűnő példa a csehországi Znojmo központjában álló Szent Miklós-templom belső terének egy részlete, hiszen az 1338-tól a 16. század derekáig fokozatosan kiépült, később barokk kápolnával, majd új toronnyal bővített gótikus székesegyházban egy földgömböt idéző szószékkel találkozhatunk.
Az osztrák későbarokk fontos művésze, az idősebb Josef Winterhalder (1702-1769) által 1760 körül megálmodott, majd valóra váltott mű meglepően pontosan mutatja az akkor ismert kontinenseket:
A belső térben egy másik érdekes részletre is bukkanhatunk, hiszen itt, egy üvegkoporsóban kaptak helyet Szent Bonifác a római Callixus-katakombákból 1741-ben kiemelt maradványai, amik XIV. Benedek pápa hitelesítő dokumentumával együtt érkeztek a cseh városba, ahol 1750-ben nyerte el a végső nyughelyét:
