A Telexnek adott interjút Csákányi Eszter színésznő és érdemes művész, amiben beszélt többek közt múltbeli és jövőbeli projektjeiről, a Feketeország ikonikus villanyszerelős jelenetéről, a 2020-as SZFE-tüntetésekről, valamint arról, szerinte miért nem veszíthet a közönségéből egy jó színész a politikai nézetei miatt.
A politizálás jelentősége
A Kossuth- és Jászai Mari-díjas színésznő elmondta, a színészek és művészek részéről is fontosnak tartja a politizálást, amennyiben az illetőnek megvannak hozzá a megfelelő képességei és hajlandósága.
De a politizálást jól és nagyvonalúan kell csinálni, és nyilván én is tudnék olyanokat mondani, amik lelkesítenék az embereket, de ennél erősebb szerephez nem vagyok elég okos
– fejtette ki Csákányi.
Úgy véli, hamis gondolat a megbecsült művészek részéről, amikor az egzisztenciájukat és közönségüket féltve, a hatalom retorzióitól tartva nem mernek felszólalni egy-egy közéleti történést illetően. Mivel ő személy szerint nyílt lapokkal játszik, ezért saját maga vonatkozásában sosem gondolná, hogy a közönsége a véleménye miatt fordulna ellene.
Én jót és érvényeset akarok csinálni, és a színész pont a művészetén keresztül tudja megszerettetni magát. Így a politikai nézeteit is el fogják fogadni. Sosem hittem abban, hogy a nézőket ki kell szolgálni: a nézők nyitottak és akarják, hogy feladat elé állítsák őket.
Az SZFE-tüntetések
A közéleti szerepvállalás kapcsán felemlegette a 2020-as tüntetéseket a Színház- és Filmművészeti Egyetem (SZFE) autonómiájáért Vidnyánszky Attila kuratóriumi elnöknek való kinevezése után. A diákok közös és kitartó kiállását akkoriban Csákányi példaértékűnek titulálta, ezt a véleményét pedig továbbra is változatlanul tartja.
Az SZFE-s diákok tényleg hetekig, hónapokig olyan masszív ellenállást fejtettek ki, ami után azt éreztem, hogy ők már képesek a saját jövőjükért kiállni. Irigylésre méltó volt
– erősítette meg korábbi állításait.
Az a bizonyos villanyszerelős jelenet
Visszaemlékezett a Krétakör FEKETEország című 2007-es színházfilmjére, aminek egy jelenetét még egész biztosan ismeri az is, aki egyébként soha nem hallott a filmről: nem másról van szó, mint a Mucsi Zoltán cifra anyázásával szegélyezett, zseblámpával villanyszerelős jelenetéről, amit sokak a mai napig előszeretettel idéznek.
Én még akkor könyörögtem Mucsi Zoliéknak, hogy vegyenek be, amikor próbálták. Mondtam, hogy meg se szólalok, csak itt mászkálok, csak adom a maltert, hadd legyek benne. Nem tudtam elérni. Amikor először eljátszották előttünk, tényleg meghaltunk
– emlékezett vissza.
