Sütő András (1927–2006) neve a legtöbb magyar számára egybeforrt a Ceaușescu-érával, illetve a romániai forradalommal, hiszen az újságíróként, íróként, parlamenti képviselőként, illetve a Romániai Írószövetség alelnökeként is aktív művészt a román rezsim a nyolcvanas években egyáltalán nem hagyta publikálni, sőt a hatalom és a Securitate folyamatos zaklatásainak volt kitéve.
A magyarok és románok összetűzését hozó 1990-es marosvásárhelyi fekete március idején, az RMDSZ ostromakor az író bal szemére elveszítette a látását, rövidesen pedig katonai repülőgéppel szállították Tökölre, ahonnan egy budapesti kórházba került. Személye a rendszerváltás után Magyarországon a korábbinál is népszerűbbé vált, 1971 óta rendszeresen játszott darabjai, illetve közölt művei pedig a Kárpát-medence legkülönbözőbb részein arattak sikereket.
Könyvei a legnagyobb 20. századi magyar írók közé emelték a nevét, így nem meglepő, hogy most, épp húsz évvel később, a marosvásárhelyi városháza kihirdette az emlékét őrző szobor ötletpályázatának eredményét: a 2025-ös MMA-ösztöndíjasok egyike, Makkai István munkája kapta az első díjat.
A támaszkodó Sütő-alak ennek köszönhetően rövidesen akár valósággá is válhat, hiszen a városvezetés szeptemberben, az író halálának 20. évfordulóján már szeretné azt leleplezni a Színház téren.
A terv némiképp hasonlít Varga Imre szobrászművész több példányban is létező, támaszkodó Radnóti Miklós-szobrára, amely Salgótarjánban, Mohácson, Münchenben, Borban, egy budapesti gimnázium belső terében, illetve a pesti Nagymező utcában is figyeli a környezetét. Az ötlet lényegét 2015-ben Janzer Frigyes is felhasználta, aki az újlipótvárosi Radnóti Miklós utcába készített el egy hasonló darabot, ez azonban nyilvánvalóan semmit sem von le a terv értékéből.
