Január 22-én, csütörtökön elhunyt Dragonits Tamás Ybl-díjas építész, a Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztjének birtokosa – írja a Tervlap.
Az 1924. november 13-án, Budapesten született tervező 1942-ben, a Szent Benedek Gimnázium elvégzése után az akkor még Magyar királyi József nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem nevet viselő Műegyetem hallgatója lett.
Diplomáját egy dániai, illetve svédországi kitérő után – az úgynevezett dániás építészek egyikeként – 1948-ban vette át, majd előbb a Fővárosi Tervező Iroda segédtervezőjeként (1949–1950) műemlékek helyreállításán dolgozott, utána pedig a Középülettervező Intézet szakosztályvezetőjeként (1951–1958) vette ki a részét az építészeti életből.
Az ezt követő negyedszázadot (1958–1984) a VÁTI, azaz a Városépítési Tudományos és Tervező Intézet berkeiben töltötte, ahol osztályvezetőként, illetve irodavezetőként működött. Az 1967 és 1998 között az MTA Építészettörténeti és Elméleti Bizottságában is aktív tervező 1984-ben ment nyugdíjba, élete utolsó évtizedeiben pedig magántervezőként működött.
Életműve legfontosabb munkáinak egy részét fiatal tervezőként alkotta: a második világháborúban súlyos sérüléseket szenvedett Budai Várnegyed negyvenhárom épületét állította talpra, megmentette a Mátyás-templom belső falfestéseit (azokat fehérre akarták meszelni), helyreállította az egervári, siklósi és sárvári várkastélyokat, az esztergomi bazilikát, illetve elkészítette a veszprémi védett terület városrendezési tervét.
Több mint fél évszázadot felölelő munkásságát számos fontos díjjal ismerték el: 1968-ban a magyar építészeknek adható legmagasabb szakmai kitüntetést, az Ybl-díjat vehette át, amelyet 1994-ben a Budapestért-, 2004-ben pedig a Forster Gyula-díj követett.
Dragonits saját életművét egy ponton így foglalta össze:
Leginkább nem azokra az épületekre vagyok büszke, amiket felújítottam, hanem azokra, amik átalakítását meg tudtam akadályozni.
