Kultúra

Hanuka bárzongorára: boldog ünnep – nincs ebből sok a zsidóknak

Szajki Bálint / 24.hu
Szajki Bálint / 24.hu
Mintegy háromezer-ötszáz holokauszttúlélő él ma Magyarországon. Közülük sokan kisgyermekként élték át a vészkorszakot. Méltóságuk megőrzése és életminőségük javítása áll a Magyar Zsidó Szociális Segély Alapítvány mindennapi tevékenységének fókuszában. A szervezet idén különleges hanukai meglepetéssel kedveskedett közösségének: egy derűs, zenés, nosztalgiát ébresztő hanganyaggal. Az ajándékot mi is megismerhettük, majd interjúztunk számos érintettel: hanukai emlékeikre voltunk kíváncsiak egy olyan korszakból, mely nemcsak emberek, hanem egy teljes kultúra módszeres kiirtására is törekedett.

Drága hittestvéreink és sorstestvéreink! Hanukára állítottuk össze ezt a kis zenei csokrot.

A köszöntő Fűzy Gábor bárzongorista hangján szólal meg egy telefonszám tárcsázását követően, majd a készülék nyomógombjain keresztül válogathatunk a művész által hangstúdióban rögzített tizenhárom felvétel között.

Szajki Bálint / 24.hu

Ezzel a gesztussal a Magyarországi Zsidó Szociális Segély Alapítvány, a MAZS kedveskedik úgy kétezer regisztrált holokauszttúlélő tagjának.

A „holokauszttúlélő” kifejezés nem kizárólag a koncentrációs táborok borzalmait átélt zsidókat jelenti, hanem mindazokat, akik a náci és a nyilas uralom üldöztetései dacára életben maradtak – függetlenül attól, hogyan élték túl a vészkorszakot.

Az alapítvány szociális, egészségügyi és jóléti szolgáltatásokat nyújt: többek között gyógyszertámogatást és a rászorulók térítésmentes otthoni gondozását. A dalokat megszólaltató Fűzy Gábor maga is igénybe veszi az alapítvány szolgáltatásait: elmondása szerint nyugdíjából nem tudná kiváltani a szükséges gyógyszereket.

A Piros Pezsgő Bárban

A hatvanhárom éve bárzongoristaként dolgozó művésszel egy ikonikus helyszínen, a Piros Pezsgő Bárban találkozunk. Fűzy Gábor ma már csupán hetente egyszer lép itt fel, a felesége nem engedi gyakrabban, és ő maga sem lelkesedik a mostani éjszakai közönségért. Azt mondja, régen azok ültek a bárban, akik „vitték valamire az életben”; ma meg olyanok is, akik „semmit nem tettek le az asztalra”; és hát a közeg a művész lelkesedésére is kihat.

Szajki Bálint / 24.hu
Szajki Bálint / 24.hu

Nincsenek színes, nosztalgikus hanukai történetei.

Direkt módon nem vagyok zsidó, inkább érzelmileg.

A teljes cikket előfizetőink olvashatják el.
Már csatlakoztál hozzánk? Akkor a folytatáshoz!

Már előfizető vagyok,

Ajánlott videó

Olvasói sztorik