Kultúra

Toxikszótár 3. – Ha törődésre éhezel, egy morzsája is felér egy egész fogással

Csóti Rebeka / 24.hu
Csóti Rebeka / 24.hu
Digitális korunkban a figyelem vált az egyik legnagyobb értékké, legyen szó emberi kapcsolatokról vagy akár a fogyasztói társadalomról. Másokét mindenki szeretné megkapni, kitárulkozni és osztatlanul odaadni valakinek viszont sokkal ijesztőbb élmény. Azokban a helyzetekben, amikor a kiszemeltünk ad is magából valamit, meg nem is, sajátos táncot kezdünk járni a randizás parkettjén. Akárhogy igyekszünk rájönni, vajon mit akarhat tőlünk a másik, falakba ütközünk – így megpróbáljuk beérni azokkal a figyelemmorzsákkal, amik elénk szóródnak. De miért csinálja ezt bárki, és milyen hatással van ránk az ilyen viselkedés? Pszichológiai cikksorozatunk harmadik részében bemutatjuk, mi is az a breadcrumbing, és miért működik ilyen jól.

Ha egy számunkra kedves személy figyelme egy csodálatos, frissensült, kívül ropogós, belül puha vekni kenyér lenne, jó eséllyel nem tudnánk betelni belőle száz szelettel sem. Így különös szenvedést okoz, ha bármennyire is vágyunk rá, nemhogy egy szeletet, de még egy tenyérnyi darabot sem kapunk belőle, csak morzsákat – azt is csak időközönként. Rendszerint pont akkor, mikor megelégeltük, hogy a következő adagra várjunk, és készen állnánk felállni az asztaltól is. Ez az úgynevezett breadcrumbing, ami egyre gyakoribb jelenség az online ismerkedési fázis elején. A mesékből gyerekkorunk óta ismert toposz a morzsákkal kijelölt út, amit követve végül kincset, bölcsességet találhatunk, vagy megoldást a problémáinkra.

De mi történik, ha annak ellenére, hogy kitartóan követjük a nyomokat, sosem jutunk a végére? Minden hiábavaló volt?

Gyarmati Rita tanácsadó szakpszichológussal közösen követtük a nyomokat, hogy rájöjjünk.

A teljes cikket előfizetőink olvashatják el.
Már csatlakoztál hozzánk? Akkor a folytatáshoz!

Már előfizető vagyok,

Ajánlott videó

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
Olvasói sztorik