Kultúra

A párizsi hullaház, ahová többen jártak bámészkodni, mint a Notre Dame-ba

Roger-Viollet / AFP
Roger-Viollet / AFP
Nehéz elhinni, hogy bárhol, de főleg egy olyan városban, mint Párizs egy hullaház számított a legfontosabb látványosságnak. Pedig százötven évvel ezelőtt így volt: naponta negyvenezren látogattak el a hírhedt La Morgue-ba, hogy egy kirakat mögött asztalokra kifektetett holttesteket nézegessenek, és közben spekuláljanak, mi történhetett velük. A párizsi hullaház maga volt a 19. századi true crime-paradicsom, ahová ismert emberek is jártak nézelődni, sőt, néhány halott is híres lett.

Alig egy köpésre a Notre Dame-tól, a Cité-sziget csücskében békés kis parkot találhat az, aki Párizsba látogat. A Szajna által körülölelt oázisról első blikkre nem mondaná meg senki, hogy milyen morbid múltat takar, és erre egy kisebb tábla egyetlen mondatán túl nem is utal semmi. Az is csak annyit közöl: egykor itt volt a városi hullaház – azt azonban már nem árulja el, hogy százötven évvel ezelőtt kígyózó sorok álltak ugyanitt, hogy az emberek halottakat nézhessenek.

Párizsban 1804-ben nyílt meg az első hullaház, máshol, egészen más formában. 1864-ben került át oda, ahol ma az idilli padok és a Square de l’Île-de-France tér van, elsősorban praktikus okokból: egyrészt a Szajnából rengeteg holttestet fogtak ki, így kézenfekvő volt a sziget csücskében kialakítani a hullaházat. Másrészt az új párizsi épület modern volt, szép, és ami a legfontosabb: színházszerű.

Elsődleges feladata ugyanis nem az volt, hogy legyen hol tárolni a holttesteket, sokkal inkább az, legyen hol megmutatni őket.

A teljes cikket előfizetőink olvashatják el.
Már csatlakoztál hozzánk? Akkor a folytatáshoz!

Már előfizető vagyok,

Ajánlott videó

Olvasói sztorik