Alig egy köpésre a Notre Dame-tól, a Cité-sziget csücskében békés kis parkot találhat az, aki Párizsba látogat. A Szajna által körülölelt oázisról első blikkre nem mondaná meg senki, hogy milyen morbid múltat takar, és erre egy kisebb tábla egyetlen mondatán túl nem is utal semmi. Az is csak annyit közöl: egykor itt volt a városi hullaház – azt azonban már nem árulja el, hogy százötven évvel ezelőtt kígyózó sorok álltak ugyanitt, hogy az emberek halottakat nézhessenek.
Párizsban 1804-ben nyílt meg az első hullaház, máshol, egészen más formában. 1864-ben került át oda, ahol ma az idilli padok és a Square de l’Île-de-France tér van, elsősorban praktikus okokból: egyrészt a Szajnából rengeteg holttestet fogtak ki, így kézenfekvő volt a sziget csücskében kialakítani a hullaházat. Másrészt az új párizsi épület modern volt, szép, és ami a legfontosabb: színházszerű.
