Kultúra

Nem – mondta Krasznahorkai, amikor Tarr Béla közölte, megfilmesíti a Sátántangót

Marjai János / 24.hu
Marjai János / 24.hu
A Nobel-díjas Krasznahorkai Lászlóról akkor készült portréfilm, amikor megjelent a Báró Wenckheim hazatér című könyve. A regénybeli hazatérésre kínálna filmes párhuzamot, ahogyan az író visszatér Gyulára, a szülővárosába. Ő viszont azt állítja, a kettőnek semmi köze egymáshoz, mint ahogy A báró hazatér című filmben mindvégig az a szándéka, hogy gyanúba keverje az egyszerű igazságokat, a könnyelműen evidensnek vélt fogalmakat. Közben azért jut ideje arra is, hogy Tarr Bélával viccelődjön.

Krasznahorkai László irodalmi Nobel-díja újra ráirányította a figyelmet Breier Ádám 2018-as, az íróról készített portréfilmjére. Vagy inkább most irányította rá igazán először. A báró hazatér a rendező korábbi dokumentumfilmje, a kubai magyarokról szóló Havanna, csak oda és bemutatkozó nagyjátékfilmje, a Lefkovicsék gyászolnak között készült, és magát a rendezőt is szereplővé avatja, ahogyan Krasznahorkaival utazgat.

Utazgat és kíváncsiskodik, kérdez, de általában kitérő, enigmatikus válaszokat kap. Krasznahorkai „halk szavú magyar írónak” nevezi magát a filmben is megmutatott felolvasáson, és láthatóan nem szívesen tárulkozik ki a kamera előtt. Ami nem jelenti azt, hogy elzárkózna a nyilatkozatoktól, hogy ne lenne készséges riportalany. Sőt, hajlandóságából viccet is farag: a mikrofont éppen rácsíptető Breiernek a kivégzésére készülő elítéltről kezd beszélni, aki segít odakötözni a karját a villamosszékhez.

Marjai János / MTI

Krasznahorkai olyan ember benyomását kelti a filmben, aki nyitottan és előítéletektől mentesen fordul oda bárki felé, de senkit nem ajándékoz meg az osztatlan figyelmével.

A teljes cikket előfizetőink olvashatják el.
Már csatlakoztál hozzánk? Akkor a folytatáshoz!

Már előfizető vagyok,

Ajánlott videó

Olvasói sztorik