„Sörrel nem koccintunk!” – hangzik el ma is rengetegszer a magyarországi éttermek, kocsmák, klubok, vagy épp az otthonok csendjében, az emberek pedig máris tudják, miről van szó: az osztrák tisztekről – és talán magáról Haynauról –, akik az aradi vértanúk halála, vagy a világosi fegyverletétel után sörrel koccintottak, nekünk, magyaroknak pedig épp ezért százötven (más források szerint kétszáz) évig tilos ugyanezt tennünk.
Ezt az időszakot ma már közel huszonhat évvel magunk mögött hagytuk (vagy még 2049-ig tart?), a szokás azonban sokszor még mindig tartja magát.
De van ennek bármiféle alapja? – tette fel a magának kérdést a forradalom és szabadságharc egyik legfontosabb kutatója, Hermann Róbert, aki a Rubicon magazin legújabb számában írt hosszú cikket, bemutatva az általa talált történetverziókat, illetve azok kézzelfogható hátterét.
A cikk meglepő konklúzióig jut el: Hermann rámutatott, hogy a szokás csak az 1970-es, illetve 1980-as években tűnt fel, és vált az alkoholfogyasztási etikett részévé, előtt pedig a magyar egy része mindenféle fenntartás nélkül csapta össze a korsóját, vagy poharát a mellette ülőével.
