Teljesen jogosan érezzük, hogy manapság minden streamingplatformon Jason Statham akciófilmjei jönnek szembe velünk. Ha pedig ott nem, a kereskedelmi adók hétköznap esti vagy kiemelt hétvégi műsorszámaiban egészen biztosan felbukkan a marcona angol.
Kiérdemelte.
Huszonhét éve mutatták be A Ravasz, az Agy és két füstölgő puskacső című brit gengsztervígjátékot, huszonöt éve pedig az ugyancsak kultikus Blöfföt. Mindkettőt Guy Ritchie rendezte és mindkettőben szerepet adott az egykori modell és válogatott műugró Stathamnek. Ezekben a filmekben még nem akcióhősként, hanem karizmatikus, fanyar humorú brit bűnözőként tűnt fel, aki játszi könnyedséggel alakította az alvilági, kisstílű figurákat.
Ekkoriban még bármi lehetett volna belőle. De Hollywood más szerepet szánt neki. A fordulópontot a Luc Besson keze alatt elkészült A szállító jelentette 2002-ben, abban Statham már főszereplőként bizonyíthatott szótlan, öltönyös sofőrként, aki harcművésznek sem utolsó, arcán pedig legfeljebb akkor látunk érzelmeket, ha öt ember nyakát sikeresen eltöri egyetlen rúgással.
A trilógiává duzzadt filmsorozat megalapozta akciósztárstátuszát:
A szállítóban látott karaktere belezárta Stathamet egy skatulyába, hiszen későbbi szerepeiben is ugyanaz a figura köszönt vissza: Blitz, Parker, Harcban élve, A mestergyilkos 1-2. – gyakorlatilag egyazon sémára épültek, melyben Statham magányos harcos, egykori exkatona/exbérgyilkos, aki bosszút áll valamiért/valakiért. A mindjárt ötvennyolc éves (!!!) sztár filmográfiája tehát napjainkra matematikai precizitással kiszámíthatóvá vált.
Ha körbenézünk a streamingoldalakon, egyre ostobább címet kapó Statham-filmekkel találkozunk, kezdve A méhésztől A melósig. Az utóbbi időben a szebb napokat látott David Ayerrel filmező Statham szerepválasztásai gyaníthatóan nem produceri igényeket szolgálnak ki – vagy nem csak azokat.
Ezek a típusú, futószalagon gyártott akciófilmek biztos jövedelmet jelentenek neki is, miközben gyorsan végez a forgatásokkal, és újabban producerként is fölbukkan a neve filmjei mellett.
Nem véletlen, hogy Statham nem akar drámai szerepekkel bíbelődni, ugyanis a személyéhez kapcsolt brit kúlság egy jól eladható exportcikke lett Hollywoodnak. Miközben persze az is teljesen nyilvánvaló, hogy a komikusi énjében lenne fantázia, nézzük csak meg a részben Budapesten forgatott A kémet vagy a Halálos iramban spin-offként értelmezhető Hobbs és Shaw agykikapcsolós párbeszédeit. Statham mégsem kér hosszabb távon ezekből.
Sosem akart más lenni?
Jason Statham harmincéves filmes pályafutása kapcsán az egyik legérdekesebb kérdés, hogy vajon tényleg nem tud más karaktert megformálni a marcona macsónál, vagy csak nem akar?
