Sosem volt még akkora szükségünk a tanárokra, mint most. Amikor egy ország fordulóponthoz érkezik, a tanárok szerepe kulcsfontosságú. Parancsnokok nem nyernek háborúkat. A háborúkat a tanárok nyerik
– mondta Vlagyimir Putyin egy Oroszország-szerte közvetített beszédében a háború kitörésekor. Nem a levegőbe beszélt: amikor 2022 februárjában orosz tankok támadtak Ukrajnára, az elnök szinte azonnal elindított egy másik háborút is – azt a frontoktól távol, tantermekben vívták, fegyverek helyett ideológiával.
Pavel Talankin 2022-ben egy középiskolában dolgozott az Urál-hegység lábánál elterülő cseljabinszki régió egyik városában, Karabasban, és a maga részéről nem akart háborút nyerni, pláne nem Putyinnak. Karabas egyébként arról ismert, hogy az ország egyik legszennyezettebb városa: az itt működő rézolvasztó üzem a múlt század eleje óta mérgezi a gyárváros talaját és levegőjét, az 1990-es évek közepén az orosz környezetvédelmi minisztérium környezeti katasztrófaövezetnek is nyilvánította.
Az iskola ettől függetlenül éppúgy működik (illetve működött akkoriban), mint bármilyen középiskola a világon. Talankin közösségszervezőként sulibulikat, évzárókat, versenyeket szervezett, az intézmény hivatalos videósaként pedig az ő feladata volt ezek megörökítése is. Az ő szemében a város is, az iskola is szeretett közeg, lelkesen és némi elnéző iróniával mesél róluk a felvezetésben.
A videózáson kívül volt még egy szívügye: hogy a háborúellenes zászlóval és Harry Potter-poszterekkel kiplakátolt irodájába/műhelyébe bárki, bármikor betérhessen – és szabadon beszélhessen bármiről. A diákok láthatóan a bizalmukba is fogadták a fiatal tanárt, szünetekben és délutánonként szívesen zsizsegtek az otthonos kis helyiségben, olykor még az iskola utáni bulikra is meghívták.
