Aranyosi Péter lapunknak elmondta: a reggeli Facebook-poszttal nyilvánította ki a véleményét, nem szeretne többet mondani, mindössze ennyit kívánt megjegyezni a történtekről:
Ez a történet nem rólam szól. Ez egy olyan politikai történés, amibe engem bele akarnak húzni. Rajtam csattan a dolog, de a művész és humorista társadalomnak el kell döntenie, hogy hallgat, hogy hangosan annyit mond, hogy ehhez nekünk nincs közünk, hogy köszönjük szépen, a lázításban nem veszünk részt.
Megkérdeztük Litkai Gergelyt, a Dumaszínház művészeti vezetőjét az ügyről. Szerinte a lejáratás helyett jobb lett volna nem elszalasztani egy lehetőséget: „A legszomorúbb az egészben, hogy ebből politikai ügy lett, miközben nem látható igazi jobbító szándék a kritikát megfogalmazó politikai szereplőktől, hogy javuljon a hazai közbeszéd színvonala, hogy cél legyen a másik embertársunk tiszteletben tartása. Ez egy hecckampánnyá nőtte ki magát, de az alapjáról nem beszélünk, pedig tök jó alkalom lett volna, hogy ebben találkozzon a közvélemény többségének az álláspontja: nem helyes ilyen dolgokat mondani embertársainkról”.
Reflektált arra is, hogy Gulyás Mártonhoz hasonlóan Aranyosi Pétertől is elhangozhatott volna egy bocsánatkérés: „Még ha itt a kontextusából ki is lett ragadva néhány részlet, szerintem egy elnézést biztos ért volna Peti részéről. Neki is mondtam, hogy szerintem fontos ilyen dolgokért bocsánatot kérni, fontos példát mutatni abban, hogy tudunk változni”.
Litkai elmondta azt is, hogy a Dumaszínháznak eléggé egyértelmű iránymutatásai vannak e téren: rasszista, uszító szöveg nem hangozhat el a színház előadásain. „Én nem gondolom, hogy amit mondott, az uszító lett volna, viszont nem jó, sőt szerintem kifejezetten bántó megfogalmazás volt. Nekünk az elveink mindig is azok voltak, hogy színpadon ne hangozzanak el ilyenek, de nem állítom, hogy ebben maradéktalanul sikeresek voltunk. Viszont ez a célunk. Mi nem ítélkezni akarunk, hanem változtatásra rábírni minél több humoristát és párbeszédet folytatni erről a kérdésről. Súlyos dilemma, hogy a véleménynyilvánítás szabadsága, a társadalmi béke és a másik ember tiszteletben tartása között hol húzódik meg a határ, és ezzel kapcsolatban az a tapasztalatom, hogy ebben az országban a véleménynyilvánítás szabadságának a kihasználásában egyre gyakrabban megyünk el a falig, de amikor ezeket a határokat meg kell vonni, akkor inkább a cenzúra régi hagyományainak területére tévedünk.”
Litkai Gergely, összefoglalva az eddigieket, még egyszer aláhúzta:
Megkerestük Dombóvári Istvánt is, aki Aranyosit több mint húsz éve ismeri, kollégák, barátok is egyben. Arra kérdésre, hogy hogyan érintette Aranyosi ügye, úgy felel, „nagyon rosszul”.
„Szerintem hibázott, felelőtlenség volt demens vénembernek neveznie a pápát” – vág bele Dombóvári, Bayer Zsolt korábbi megszólalására célozva. Majd komolyra fordítja a szót.
