Amikor Adrien Brody idén márciusban átvehette második Oscar-díját A brutalista főszerepéért, hosszan, talán túl hosszan is beszélt arról, hogy a karriercsúcsokról egy pillanat alatt a mélybe lehet zuhanni. Hiába nyert már Oscart több mint húsz évvel ezelőtt is A zongoristáért, utána egy csomó borzalmas és azonnal elfelejtett filmben is játszania kellett nívós produkciói mellett. Egyvalakire viszont a nehéz időkben is számíthatott: az anyjára.

Hogy ez az anya-fiú kapcsolat mennyire szeretetteljes, arról most mi is meggyőződhetünk. Az anya, Sylvia Plachy a Robert Capa Kortárs Fotográfiai Központban állított ki válogatást régebbi, híres munkáiból és újabb képeiből, köztük rengeteg Brodyról készült fotóval.

A kiállítás címe – Ajándékok a XX. századból és azon túl – ironikus annak fényében, hogy Plachy kis túlzással az egész amerikai életét ajándékba kapta, miután a szüleivel 1956-ban egy szénabálával letakart szekéren szöktek át Ausztriába.

Két évvel később tudtak továbbutazni az Egyesült Államokba, a Pláhy Szilvia néven született Plachy már Brooklynban, a neves Pratt Institute-ban járt egyetemre.

Plachyt a hatvanas évek közepén kezdte el komolyabban érdekelni a fotózás, és – megint csak afféle, a sorstól kapott ajándékként – összebarátkozott a New Yorkban élő André Kertésszel. Egyre többet fotózott magazinoknak, képeivel végigkövette a város egyik legizgalmasabb korszakának változásait. A kilencvenes évekre az amerikai fotográfiai ünnepelt alakjává emelkedett, mégis el kellett fogadnia, hogy a saját fia híresebbé válik nála. Na, nem mintha ez Plachyt különösebben bántaná. A Budapest Fotó Fesztivál keretében nyílt, új kiállításán már legalább annyira fontosak a Brodyról készült képei, mint városi fotói.

De kicsoda Sylvia Plachy azon kívül, hogy Adrien Brody anyja? Mit mutat meg magáról a mindössze néhány termes, de nagy időbeli fesztávot, mintegy ötven évet átfogó kiállításán?