Birkás Péter
A rejtélyes X-Men 16: Kanyargó ösvények (Bubi Bolt, 2025, 144 oldal)
Rengeteg, már olvasni tudó gyerkőchöz hasonlóan a 80-as évek végén és a 90-es évek elején a megboldogult Semic Interprint kiadó Kandi Lapok kiadványainak hála ismerkedtem meg a Marvel és a DC szuperhőseivel, és szivacsként szívtam magamba a sztreccs ruhás karakterek kalandjait. Akkor persze fogalmam sem volt még róla, hogy a történetek sokszor foghíjasan, oldalakat kihagyva kerültek nyomtatásba, és évtizedeknek kellett eltelnie, mire a hazai kiadók elkezdték úgy közölni az egyes képregény-sorozatokat (például az Amazing Spider-Mant), hogy azok hiányok nélkül tartalmazták a ma már klasszikusnak mondható történeteket. Ide sorolható a Képkocka Kiadó által 2017-ben indított, majd a hatodik számmal magára hagyott Marvel Klasszikusok: X-Men széria, ami a Giant Size X-Men #1-től közölte kihagyások nélkül a Chris Carlemont által írt X-Men-képregényeket – köztük a máig meghatározó Főnix halál eseménysort.
A kiadó köddé válásával szerencsére a széria nem szakadt meg, hiszen 2023 tavaszán a Bubi Bolt immár A rejtélyes X-Men néven onnan folytatta a kiadást, ahol 2019-ben abbamaradt. Már a 16. kötetnél járunk, és az új gazda annyira komolyan veszi az amúgy meglehetősen szerteágazó történetszálak hiánytalan publikálását, hogy A rejtélyes X-Men sorozatban nemcsak a fősodornak tekinthető The Uncanny X-Men széria kap helyet, de az adott időszakban más kiadványokban megjelent történetek is. Jó példa erre a Kanyargó ösvények alcímmel megjelent 16. kötet, amiben az Uncanny #199 mellett helyet kapott a New Mutant Special Edition #1 és az X-Men Annual #9 is. A kötet ugyanazon borítóval jelent meg, mint 1993-ban a Semic-féle X-Men #8, viszont a két kiadás közti különbséget jól példázza, hogy a Bubi Bolt-féle kiadványból nem hiányoznak azon oldalak, amelyekre a címlap látványos grafikája utal.
Ami a történeteket illeti, a mutánsok életének sorsfordító időszakát követhetjük nyomon: a Charles Xaviert ért támadás után immár Magneto az X-Men mentora, akire a kormány megbízásából vadászik a Gonosz Mutánsok Testvérisége, az alternatív jövőből érkezett Rachel Summers pedig elkezdi felfedezni anyja, Jean Grey örökségét. Mindeközben pedig a mutáns képességeit elvesztő Vihar a cselszövés északi istenével, Lokival kerül szembe.
Az idén 40 éves történetek masszívabbnak érződnek napjaink X-Men képregényeinél, ami főleg abban érhető tetten, hogy a fantasztikummal bőven átszőtt sztoriban jól érezhető a kitaszított hősöket érintő nyomás, ami az egyre fenyegetőbb jelenük és a még fenyegetőbb lehetséges jövőjük miatt nehezedik rájuk. Jean Grey halála után Chris Carlemont a fokozódó, a szuperképességek ellenére is megkerülhetetlen mutánsgyűlölettel emelte a tétet, amit bő harminc év után igazi libabőrös élmény úgy újraolvasni magyarul, hogy immár minden oldal és minden panel a helyén van. És mindezt csak fokozza a tudat, hogy közben megállíthatatlanul közeledik az X-Men történetének egyik legmeghatározóbb eseménye, a mutáns mészárlás.
Kránicz Bence
Shayne Laverdière: A Friendship Through Film (MK2 – Diffusion Hemeria, 2024, 472 oldal)
A fényképész Shayne Laverdière 2009-ben hallott először Xavier Dolanról, amikor egy québeci parkolóban összekeverték vele. A kanadai rendező abban az évben jött ki első filmjével, a Megöltem anyámat sikere nyomán pedig, mint Laverdière anekdotája is mutatja, hamar helyi büszkeséggé vált. A következő években aztán Dolan felháborítóan fiatal kora dacára sorra rendezte a nagyjátékfilmeket. Még csak huszonöt éves volt, amikor az Anyu (Mommy) tervezése közben végül ő kérte fel Laverdière-t, akivel időközben összeismerkedett, hogy készítsen fotónaplót az új filmjének forgatásáról.
A több ezer analóg felvételből tavaly, a tízéves évfordulón összeállított album tehát nem standfotó-gyűjtemény, nem beállított jelenetképek válogatása, hanem egy néhány kulcsszereplőre fókuszáló, zavarba ejtően intim alkotófolyamat dokumentációja. Laverdière-nek persze van érzéke hozzá, hogy klasszikusan szép képeket készítsen – a kétezertízes években, mialatt Dolannal még többször is dolgozott együtt, keresett divatfotós lett belőle –, és az Anyu benapozott, a rendező elképzelései szerint „kaliforniai hatású” tereiről meg a főszerepeket játszó színészekről nem is nehéz gyönyörű fotókat készíteni.
Egy ilyen albumot nyilván Xavier Dolan rajongói vesznek meg, akiket nem kell emlékeztetni rá, hogy az Anyu miért foglal el különleges helyet rendezője máris számottevő életművében: a gyermeki életöröm és a kamaszos életfájdalom, a terhelt és szenvedélyes anya–fiú kapcsolat lehengerlő energiával előadott története, aminek láthatóan Dolan is megkülönböztetett jelentőséget tulajdonít saját filmjei sorában. Az A Friendship Through Film címet viselő fotóalbum így az ő számára, de Laverdière-nek és az olvasóknak is igazi ajándékkönyv – én is a feleségemtől kaptam karácsonyra.
Jaume Cabré: Őméltósága (Jelenkor, 2022, 320 oldal)
Jaume Cabré a második életét éli Magyarországon. A kétezres években az Európa Kiadónál, Tomcsányi Zsuzsanna fordításában olvashattuk a katalán író regényeit – elsőnek éppen az eredetileg 1991-es megjelenésű Őméltóságát –, majd némi szünet következett, mielőtt a Libri, majd a Jelenkor folytatta volna az életmű gondozását. Érthető a megújuló érdeklődés, mert Cabré intelligens, középfajú szépirodalmat ír, ami egyszerre él rejtélyes stílusjátékokkal, és épít a történelmi hitelesség atmoszférateremtő erejére; becsalogatja olvasóját a posztmodern elbeszélés erdejébe, de gondosan elszórja a hazatalálást segítő kenyérmorzsákat.
