A brutalista nagyon hosszú film, de a huszadik század sem volt éppen rövid. A közepe táján az emberiség egy jól körülhatárolható csoportját megpróbálták mindenestől elpusztítani. Majdnem sikerült. A túlélők közül sokan nem akartak a hazájukban maradni, talán, mert úgy érezték, már nincs hazájuk. Másik országban szerettek volna új életet kezdeni, és néhányuknak sikerült is.
Egyikükről szól A brutalista, bár „sikerről” valószínűleg nem beszélne ennek a filmnek a hőse. A Tóth László nevű férfi úgy mászik elő a fedélközből a menekülteket szállító és New Yorkban kikötő hajón a film nyitányában, mintha a haláltáborból szabadulna, mert lényegében onnan is szabadul. Nemcsak a magyar szó és a téma közelsége miatt érezhetjük úgy, hogy a Saul fia kivágott jelenetébe csöppentünk, hanem a hosszú beállítás és a szereplőre tapadó kamera miatt is.
De A brutalista Brady Corbet filmje, nem Nemes Jeles Lászlóé. Tóth elsőként a Szabadság-szobrot pillantja meg, és eksztatikus állapotban örül neki. Mi viszont fejjel lefelé látjuk meg az új élet jelképét, eltorzítva és kifacsarva. Ez már egy jellegzetes Corbet-kép: pont ilyen lesz a szabadság, és ilyesmi történik annak az embernek a lelkével, akinek szakadék nyílik az élete két szakasza között.
