„Gengszteresdit játszom, ahogy egy óvodás játszik kovbojost. Én nem élem, én játszom az életem” – nyilatkoztad egy korábbi interjúdban. Ez mit jelent a hétköznapokban?
Hogy nem veszem komolyan sem magamat, sem másokat, sem az életet. Leginkább semmit. Én így tudom jól elkaristolni ezt az életnek nevezett valamit. Nem szeretem azt, ha nagy felelősséget kell vállalni valamiért. Elhülyéskedjük az egészet, és akkor így rendben vagyunk.
A mindennapjaidban nem okoz súrlódásokat az állandó komolytalanság?
Nem. Hál’ istennek olyan párom van most, akinél ez abszolút nem jelent problémát. A lányom sem tette még szóvá, hogy ez baj lenne – nyilván mindemellett a nagy duma mellett azért a lányomnak megadom, amit lehet, amit tudok. A zenekar működik – mindegyik, mert ugye van három is. Színházi melók is működnek. Tehát tulajdonképpen ez az attitűd nem okoz fennakadást sehol sem.
Akkor jól értem, hogy ezt a játék üzemmódot nem is szoktad kikapcsolni?
Otthon, ugye, minek, szakmában meg nem szabad! Pont attól könnyed az egész. A Kartel is azért tart ott, ahol, mert mindig volt benne egy egészséges trehányság. Nálunk sosem volt olyan, hogy minden pontosan, percről perce ki lett volna találva. Ezért most aztán nagyon nehéz így egy arénabulira készülni, mert az eddigieknél sokkal precízebben kell mindent csinálni, és ez nagyon nem tetszik a Zotyinak.
Egy 30 éves jubileumi koncert rengeteg munkát kíván, és sajnos két dolog van amit gyűlölök: az egyik a csóróság, a másik a meló. Kifejezetten nem szeretek dolgozni, a munka nálam piros kiütésekkel jár.
Szerinted miért alakult ez így?
Nem tudom, a szüleim nagyon próbáltak mindent úgy csinálni, hogy rendes ember váljék belőlem. Nem az ő bűnük, hogy nem sikerült szegényeknek. Apukámnak és anyukámnak minden tisztelet kijár, tényleg mindent megadtak nekem, és közben még nevelni is próbáltak. Azt is nekik köszönhetem, hogy a zenei pályán elindulhattam. Járattak engem a dobtanszakra, zeneiskolába, és az nagyon jó dolog, hogy a zenét megtanultam, ha mást nem is. A színházat is megszerettették velem, magát a színjátszást. Ugyan nem vagyok színész, mert az egy tanulnivaló mesterség, azt meg én sosem csináltam. Zenét tanultam, zenésznek hívhatom magam. A színészet az inkább ilyen hobbi.
