Tudományos alapon cáfolták meg a jól hangzó felvetést, hogy ha egy majom elég sokáig véletlenszerűen gépelne egy billentyűzeten, akkor végül előállítaná William Shakespeare összes műveit. Két ausztrál matematikus ugyanis nekiült és kiszámította, hogy még ha a világ összes csimpánzának a világegyetem teljes élettartamát megadnák is, ez a bravúr „szinte biztosan” nem jönne össze nekik.
Tanulmányukban tehát az úgynevezett „végtelen majom-tételt” vetették alá tudományos tesztnek, amely szerint, ha adott valamilyen előre rögzített szöveg, és egy majom korlátlan ideig véletlenszerűen ütögeti egy írógép billentyűit, akkor majdnem biztos, hogy előbb-utóbb ezt az adott szöveget is leírja – még ha az olyan összetett és értelmes is, mint például Shakespeare teljes életműve. Annyi korlátozást vezettek be, hogy mi történne, ha nagyon nagyvonalú, de mégiscsak véges korlátokat szabnának a majmok gépíróinak.
A matematikusok számításának alapját az adta, hogy egy majom körülbelül harminc évig üthetne le másodpercenként egy billentyűt egy 30 betűt és írásjelet tartalmazó billentyűzeten. Ennek nyomán arra jutottak, hogy az az idő, amely alatt egy gépíró majom lemásolná Shakespeare műveit, hosszabb lenne, mint a mi világegyetemünk élettartama.
Az univerzum hőhallálát tíz szexdecilliárd év múlvára feltételezték, ezt a furán hangzó számot úgy kell elképzelni, hogy egy 1-est 100 nulla követ. Azonban ennyi idő sem lenne elég a majmoknak a Shakespeare-ré váláshoz. Pedig a képlet megalkotása során az olyan „aprócska” praktikus kérdéseket félre is tették, mint hogy mit ennének ezallatt a majmok, illetve hogyan élnék túl, amikor pár milliárd év múltán a Nap bekebelezi a Földet.
A Franklin Open című folyóiratban megjelent tanulmány szerint még annak is mindössze öt százalék az esélye, hogy egy majom véletlenszerűen leírja a „banán” szót élete során. Ahogy a Guardian megjegyzi, Shakespeare életműve 884 647 szót tartalmaz, és ezek egyike sem a banán.
Pedig a legjobb esélyek érdekében a két ausztrál matematikus – Stephen Woodcock és Jay Falletta – az ember legközelebbi rokonához, a csimpánzokhoz fordult. Jelenleg mintegy kátszázezer csimpánz él a Földön, és a tanulmányban azt feltételezték, hogy ez a populáció az idők végezetéig stabil marad. Ám még ez a hatalmas majomállomány is borzasztó kevésnek bizonyult az áttöréshez.
Ez még csak nem is olyan, mint az egymillióból egy. Ha az univerzum minden atomja egy-egy világegyetem lenne önmagában, akkor sem történne meg a dolog
– összegzett a New Scientistnek Woodcock, aki a University of Technology Sydney munkatársa.
