Az idei Budapesti Klasszikus Film Maraton egyik díszvendégével, a fővárosban rövidesen a nemzetközi filmarchívumok szervezete, a FIAF fontos díját is átvevő Wim Wendersszel készített interjút a Film.hu.
Az e-mailes beszélgetésben a német rendező számos témát érintett, többek közt arról is szót ejtve, hogy a helyorientált filmjei – így a Tökéletes napok, a Párizs, Texas, a Berlin felett az ég, illetve a Buena Vista Social Club – készítésekor megtanulta rábízni magát a forgatási helyszínekre, sőt, „hallgat” is a terekre, de a munkák azért is sikerültek ilyen jól, mert a Párizs, Texas születésekor hat éve élt már az Egyesült Államokban, Tokióban pedig már negyedszerre forgatott, így jól ismerte a várost.
Az interjúban a 3D-filmekről is szó esett: eszerint a rendező továbbra is úgy gondolja, hogy a művészfilmekben, illetve a realista alkotásokban helyet kell találni a 3D-nek, feltéve persze, ha a térhatást nem az emberi agynak szerinte fájdalmat okozó digitális utómunka, hanem két, egymás mellett rögzítő kamera képe adja.
Wenders ezzel a metódussal már a tizedik filmjét forgatja – mondta el, majd hozzátette: úgy gondolja, hogy a technológiai fejlődés ellenére a mozi nem „haldoklik”, feltéve, ha a filmesek megtanulják úgy kezelni a fejlett eszközöket, hogy a kísértés ne vigye őket tévútra.
Az itt teljes hosszában olvasható beszélgetésben a Budapesti Klasszikus Film Maratonon vetítendő tizenkét filmjéről is esett szó, amelyekről elmondta: a digitális felújításnak köszönhetően a nézők az eredeti kameranegatívokat láthatja majd újrafényelve, ez pedig nyilvánvalóan jót tesz majd a korábbi munkáinak, amik a sorra születő kópiákon egyre rosszabbul néztek ki.
