Továbbra is él a gellérthegyi sikló álma – a főváros azért küzd, hogy az új létesítmény minél kisebb természeti kárt okozzon

Évek óta zajlik a gellérthegyi sikló előkészítése, a 25 százalékban ma is a Budapesti Közlekedési Központ által tulajdonolt projektcég azonban egyelőre még nem jutott el odáig, hogy akár csak egy kapavágást is tegyen.

A témában 2018 óta rendszeresen beszámolunk a fejleményekről:

• hat éve arról írtunk, hogy a munkálatok miatt 69, országos jelentőségű természetvédelmi területen álló fát kell kivágni,
• 2020-ban, a kormánypárt számára vereséggel végződő budapesti főpolgármester-választást követően pedig kiderült, hogy a kabinet nemzetgazdasági szempontból kiemelt jelentőségű és kiemelten közérdekű üggyé nyilvánította a Citadella felújítását és a sikló megépítését.
• Tüttő Kata főpolgármester-helyettes röviddel ezután arról beszélt, hogy a főváros egyetért a fő céllal, a turistabuszok a hegyről való kizárásával, további tárgyalásokra van azonban szükség, hogy lássák a részleteket.
• Ugyanebben az évben a pezsgő- és borpincészetével ismertté vált Kreinbacher József is feltűnt a munkákra alapított projektcég, a Gellérthegyi Sikló Kft. hátterében, így jó esély látszott arra, hogy az akkor már rendelkezésre álló jogerős építési engedély birtokában, a tőkeerős befektető segítségével rövidesen elindulhassanak a földmunkák.
• 2021 őszén az ehhez szükséges utolsó lényeges akadály is elhárult, hiszen a projekt tíz évig érvényes környezetvédelmi engedélyt kapott, sőt a beruházók a védett területen tervezett fakivágásokra is gond nélkül megszerezték a természetvédelmi engedélyt.

Az engedélyhez kapcsolódó határozat jelezte ugyan, hogy a hegyoldalon élő védett állatfajok miatt figyelni kell a cserjék, illetve a fás szárú növények kivágásánál, de semmilyen lényegi korlátozást nem szabott. Az építési hatóság ezen túl kiemelte, hogy az épületnek, illetve a tervezett kilátórámpának a táji háttér színeihez és anyagához kell illeszkednie, a végeredménynek pedig a lehető legkisebb darabot szabad csak kihasítania a hegy védett részéből.

Ezek után első látásra meglepő fejleménynek tűnt, hogy a főváros 2022 elején elállt a 2009-ben aláírt szerződéstől, amit a Gellérthegyi Sikló Kft. igen rossz néven vett.

Szerintük a döntést semmiféle egyeztetés, jelzés vagy tájékoztatás nem előzte meg, ők pedig még a közúthatósági engedélyt is megszerezték, sőt az érintett kerületek vezetésének kéréseit figyelembe véve lényegében új műszaki és látványterveket készítettek. A projektcég közleményében arról is írt, hogy a változás nemcsak nekik okoz komoly anyagi kárt, de Budapestnek is, hiszen a főváros így elesik az egyszeri 500 millió forintos földhasználati díj befizetésétől, valamint a szerződés szerint ötven éven keresztül fizetendő évi 250 millió forinttól is.

A sikló ügyében a koronavírus-járvány lecsendesedése óta látszólag nem történt előrelépés – noha az állam időközben már egy, a Várhegyet a Gellértheggyel összekötő kötélpályáról is álmodni kezdett –, a háttérben a főváros és a beruházó harca azonban egy pillanatra sem állt le. Ennek első lépéseként a Fővárosi Törvényszék megsemmisítette a korábbi környezetvédelmi engedélyt, majd új eljárásra kötelezte a környezetvédelmi hatóságot. Ez 2023. január 16-án meg is kezdődött, a Gellérthegyi Sikló Kft. azonban időközben a Kúriától kért felülvizsgálatot azzal, hogy tegye semmissé a törvényszék lépését.

A Kúria 2023. május 25-én döntött, utasítva a Fővárosi  Törvényszéket, hogy újra gondolja át az ügyet. De az végül azonos eredményre jutott: 2024. június 5-én másodszorra is megsemmisítette az engedélyt, újra csak a környezetvédelmi hatóságnak dobva a labdát.

Az újabb környezetvédelmi engedélyezési folyamat a Pest Vármegyei Kormányhivatal dokumentumtárában feltűnt anyagok szerint július 10-én meg is indult, a kapcsolódó közlemény pedig arról ír, hogy legkésőbb október végéig az eredmény is megszületik. Ennek kapcsán néztük végig az eljárás miatt feltöltött, publikussá vált tervlapokat, leírásokat, valamint szakvéleményeket, melyek a projekt eddig nem ismert vagy kevésszer emlegetett részleteire mutattak rá.

Ezek szerint a sikló a Hadnagy utca felől, a Krisztina körút és a Hegyalja út tövében, a felszín alól indulna – a busszal vagy gyalogosan érkező turisták itt, a védendő fák között megnyitandó fogadótéren szállhatnának át. A leírások egyike egy, a Rácz fürdő belső szintjeihez való esetleges csatlakozásról is mesél, kérdés azonban, hogy ennek van-e esélye a megvalósulásra, hiszen a 2010-re elkészült műemléki felújítás és bővítés óta az együttes egyetlen percre sem nyitott meg, most pedig újabb felújításra van szükség.

A vonal a jelenlegi tervek szerint két részből áll majd: a 34 fok lejtésű, bányászati módszerekkel születő alagút az Orom utcánál bújna ki a felszínre, ahonnan 10 fok hajlású, a felszín felett tizenkét lábon álló, legalább 3,6 méterrel a sétányok és a gyalogutak fölé magasodó pályán tenné meg az utolsó 190 métert, mielőtt megérkezik a néhány méterrel a Citadella sétány szintje alá kerülő felső állomásra.

A rendszer lényegét a dokumentumok szerint két, legfeljebb 52 fő befogadóképességű utaskabin – ezeket az osztrák Leitner szállítaná – adná, amik egyszerre indulnak el egymás felé.

Az augusztus 15-éig véleményezhető, több mint ezer oldalnyi tervlap, leírás, szakvélemény, illetve egyéb irat átlapozásával kibontakoznak a siklóálom részletei: a KÖZTI (vezető tervezők: Pottyondy Péter és Tóth Balázs) műtermében született terveken jól látszik, hogy az Erzsébet híd budai oldalára érkező látogatók a Rácz fürdő oldalán a ma is meglévő növényzettel fognak találkozni, a burkolatok pedig vezetik majd a szemet a magasponton lévő fogadóépület, a Krisztina körút felőli tereplépcső, illetve az állomást is rejtő alagút felé. A Hegyalja út lezárása nélkül megépíthető alagút a földből egy szakaszon kibújó részét a leírás szerint látszóbetonból építenék meg, amibe laminált üveg bevilágítók juttatnák be a fényt.

Az épületeket napi 3500–4000 látogatóra méretező KÖZTI leírásából az is kiderül, hogy az Orom utcai kitorkolás környezetében kert- és tájépítészeti eszközökkel javítanák a képet, ennek részleteire azonban a rendelkezésre álló dokumentumokból nem derült fény. Néhány sorral később már az íves rámpáról, a színezett látszóbeton támfalról, illetve a karakteres arcú felső állomásról van szó, amit a tervezők a lődomb tövében, egy szinttel a hegy tetején nyújtózó sétány alatt maradva terveznek elhelyezni, hogy az ne zavarja a kilátást.

Ennek oka a 2021 decemberében feltöltött kiegészítő adatcsomagból világlik ki – egy ebben lévő dokumentumban azt olvashatjuk, hogy a felső állomás a sétány alá való süllyesztésére, illetve a kis alapterületre a Miniszterelnöki Hivatal informális álláspontja alapján, az építésügyi és örökségvédelmi helyettes államtitkársággal való egyeztetés eredményeként, nem pedig az építésziroda ötlete nyomán került sor.

A Pest Vármegyei Kormányhivatalnak címzett levélben néhány távlati kép is bemutatkozik – eszerint a tervezett vonal „a legtöbb nézőpontból nem látszik”, köszönhetően annak, hogy fákat csak a nyomvonal védősávján belül (ez mindkét oldalon 6-6 métert jelent) vágnának ki, majd pótlásra is sor kerülne.

A fenti csomag tartalmáról, illetve az elmúlt három év változásairól a fővárosi önkormányzat nem értesült – derült ki a Fővárosi Törvényszék június 5-i döntéséhez kapcsolt határozatból, ami szerint a városvezetés 2021 augusztusában élt az iratbetekintési jogával, az ezt követően született dokumentumok létezéséről, a Duna-Ipoly Nemzeti Park pontos véleményéről, a közmeghallgatás időpontjáról, illetve az érintettek észrevételeiről a kormányhivatal azonban nem értesítette őket, így több lényeges szabálysértést követett el.

A főváros azt is sérelmezte, hogy a kormányhivatal nem reagált a a többi közt a karsztvíz káros mértékű duzzasztásának esélyeivel, a csapadék gyűjtésével, illetve a felszín alatti vizek védelmével kapcsolatos súlyos aggályaira, ezek tisztázása nélkül pedig a környezetvédelmi engedély nem lett volna kiadható.

Az érvek közt az is szerepel, hogy a termálkarsztra való érintettség ellenére a közeli Rudas és Gellért fürdőket is üzemeltető Budapest Gyógyfürdői és Hévízei Zrt.-t nem vonták be a folyamatba, az értékes vízbázis érintettségét pedig nem vizsgálták kellőképpen.

Az önkormányzat arra is rámutatott, hogy az engedély kiadásakor nem vették figyelembe a madárvédelemmel kapcsolatos észrevételeit, nem reagáltak az álló holtfák, tuskók, illetve a kitermelt fa minél nagyobb részének helyben hagyásának kérésére, sőt az erózióvédelemre sem tértek ki, így a munkák akár földcsuszamláshoz is vezethetnek, valamint a megmaradó fák egy részének későbbi pusztulását hozhatják.

Mindezeken felül további problémát jelent, hogy a beruházáshoz szükséges munkagépek közlekedése, valamint az építés során átmenetileg használt területek miatt jóval nagyobb területen következhet be a zöldterület pusztulása, a fakivágásokat követő pótlások terén pedig a kormányhivatal lehetetlen feltételeket támasztott – a fasorokba és parkokba történő telepítéshez ugyanis egyszerűen nincs elég hely.

A könyvnek is beillő, illusztrációival együtt több mint kétszáz oldalas írás szerint a turistabuszoknak a hegytől való távol tartása pozitív, a kortárs siklóépületek rendben vannak, a távlati képre pedig a vonal nem lesz fontos hatással, de az ICOMOS módszertana szerint a világörökségi helyszínre tett hatás mérsékelten nagy, hiszen

• körülbelül 560 négyzetméternyi jellegtelen félszáraz gyep, illetve közel 1800 négyzetméternyi parkerdő tűnhet el,
• az élővilág jelentős és azt károsan befolyásoló hatásoknak van kitéve, erdészeti szempontból is kár keletkezik, de természetvédelmi oldalról ez „elviselhető”,
• gyorsított erózió léphet fel, erre pedig a heves esőzések is ráerősítenek,
• a talaj szerkezete leromlik, a nyiladék mellett álló fák törzse pedig szakszerű favédelem nélkül napégést szenved el, így élettartamuk csökken,
• az építéssel járó vibráció miatt a hajszálgyökereiken sérüléseket elszenvedő fáknak alkalmazkodniuk kell az új viszonyokhoz, erre pedig egy részük jó eséllyel nem lesz képes.

A projektterületen, illetve annak környékén emellett jelentős régészeti lelőhelyek vannak – teszi hozzá az anyag –, amik az őskortól a 20. század hajnaláig igen különböző korú anyagokat rejtenek: egy nemzetközi szinten is fontos, késő vaskori kelta eraviszkusz-telep mellett török kori maradványok, illetve a Rácváros és a Tabán közelsége miatt akár késő újkori leletek is előkerülhetnek. Ezek egy része a munkák miatt biztosan felszínre kerül majd, sőt talán tervmódosításra is szükség lesz, hogy bemutathassák azokat, az építési tevékenység a megelőző feltárás ellenére azonban biztosan romboló hatással is lesz a lelőhelyekre, valamint a feltáratlan, még földben lévő leletekre.

A világörökségi dokumentációból az is kiderül, hogy a tervezett alagút nyomvonalához közel található a ritka ásványkiválásokban és képződményekben gazdag Citadella-kristálybarlang, a fúrások egyike során pedig hirtelen több mint kétméteres fúrószáresést észleltek, így lehet számítani az útvonalat keresztező barlangüregekre.

Noha bevett gyakorlat az építkezéseken néhány köbméter betonnal »megoldani« a barlangok problémáját, hangsúlyoznunk kell, hogy a megtalált üregek szakszerű feltárása nem csupán a jogszabályi kötelezettségek miatt szükséges, hanem azért is érdemes, mert szerencsés esetben egészen unikális látvánnyal gazdagíthatná egy kivilágított, kristályokkal bélelt barlangüreg a sikló föld alatti szakaszát

– olvasható a szövegben, ami megemlíti, hogy a Budai-termálkarszt 1993 óta szerepel a világörökségi várományosi listán, így bár a budapesti nem természeti, hanem kulturális világörökségi helyszín, ez a jövőben megváltozhat.

A fővárosi önkormányzat ezeken felül azt is sérelmezte, hogy a Duna-Ipoly Nemzeti Park igazgatósága által 2021 szeptemberében és novemberében kiegészített természetvédelmi kezelői hozzájárulást teljes egészében csak két és fél évvel később látták, abban pedig a felső állomással kapcsolatban egyszer sem szerepelt pozitív vélemény.

A Pest Vármegyei Kormányhivatal az állításokra adott válaszában jelezte, hogy 2020 júniusában a felek a BKK központjában ültek le egy egyeztetésre, ahol minden tájékoztatást megadtak, a nemzeti park igazgatósága az engedélyezési folyamatnak nem feltételét jelentő iratait azonban valóban nem töltötték fel, mivel erre egyetlen jogszabály sem kötelezte őket. A hivatal szerint a bírósági ügy célja az, hogy a Gellérthegyi Sikló Kft. üzletileg ellehetetlenüljön, így felmerül a joggal való visszaélés látszata.

A projektcég szerint a nemzeti park véleménye nem bizonyíték, a főváros előtt pedig ott volt a lehetőség, hogy bármikor betekintsen az iratokba, erre azonban csak egyszer kerített sort, a szerinte problémás részeket pedig túl későn, a keresetindítási határidőt követően vitte bíróság elé.

A vízbázissal kapcsolatos kérdésekre a Fővárosi Katasztrófavédelmi Igazgatóság reagált:

álláspontjuk szerint nem lesz gond, a szomszédos három fürdő vízbázisának védőterületeit pedig még ugyan nem jelölték ki, de azok érintettsége biztosan nem áll fenn.

A törvényszék gyorsan rövidre zárta a felek közt feszülő vitát: úgy gondolta, hogy a Gellérthegyi Sikló álláspontjával szemben a történetben nem egyszerű adatszolgáltatóként, hanem természetvédelmi kezelőként jelen lévő nemzeti park véleményének beérkezése után a kormányhivatal nem tett eleget a főváros felé való értesítési kötelezettségének.

A bíróság arra is rámutatott, hogy a felperes a madárvilág védelme érdekében is tett javaslatokat, majd kifogásolta, hogy a fák állapotát 2007-ben mérték fel, így ma a korábbi adatok alapján tervezett 94-nél jóval több fa kivágására lehet számítani, sőt megalapozottnak találta a főváros azon sérelmét is, ami szerint nem megfelelő mélységben vizsgálták a vízügyi észrevételeiket.

Mindezeket összevetve a törvényszék az egyetlen olyan megoldást választotta, ami esélyt ad arra, hogy az új engedélyt az összes, rendelkezésre álló adatot megvizsgálva adják ki. A fővárosnak, valamint az érintett I. és XI. kerületnek ugyanis nincs igazán beleszólása a dolgok alakulásába, miután a jogaik lényegi részét elvonták. Az ügy folytatása egyelőre megjósolhatatlan, de remélhetjük, hogy a sikló építése a környezetre legkevésbé ártalmas módon, a hegyen minél kisebb sebet ejtve kezdődhet meg. A 2009-es szerződéskötés óta eltelt tizenöt év változásait látva persze kérdéses, hogy erre mikor kerülhet sor.