Nyilvánossá vált Demeter Szilárd a Magyar Nemzeti Múzeum főigazgatói pozíciójára idén februárban benyújtott pályázata (itt olvasható). Korábban Csák János, a Kulturális és Innovációs Minisztérium akkori vezetője megtagadta az anyag kiadását, a Közgyűjteményi és Közművelődési Dolgozók Szakszervezete (KKDSZ) viszont jogorvoslati úton elérte, hogy a KIM mégis kiadja azt – írja a Telex. A pályázat az alábbi felütéssel indul:
A nyugati kultúrában kezd eluralkodni az »identitáspolitikai őrület«. Ennek a szórakoztatóiparon túl legriasztóbb jele a tudományos világban is tetten érhető, a kommunista »vörös farok« gyakorlatára kísértetiesen emlékeztető genderezés, az LMBTQ- és egyéb identitáspolitikai tematikák, hivatkozások erőltetése (….)
A lap megkérdezte Demeter Szilárdot, miért nem hozták korábban nyilvánosságra a dokumentumot. „Hogy a fenntartó minisztérium mit miért csinál, az az ő kompetenciájuk, nem illetéktelenkednék bele. A magam részéről az Indexnek adott nagyinterjúmban azt válaszoltam erre a kérdésre, hogy akár náluk is közzétehetem, az Indoklás című fejezetben semmi olyan nincs, amit már ne mondtam volna el, ne írtam volna le számtalanszor.”
Demeter az említett interjúban valóban arról beszélt, hogy a pályázat kultúrstratégiai alapozó részét valahol közzéteszi majd, a döntés-előkészítő anyagokat viszont szerinte nem szokás közzétenni, mert mint fogalmazott, „az elméleti forgatókönyveket hajlamos a közélet nerológiai szemüvegen keresztül tényirodalomnak átértelmezni, oszt’ magyarázkodhat az ember”.
A lap arról is megkérdezte Demetert, aki jelenleg a több intézmény csúcsszerveként megszülető Magyar Nemzeti Múzeum Közgyűjteményi Központ (MNMKK) elnöki tisztségét tölti be, hogy valóban az „identitáspolitikai őrületet” tartja-e a magyar tudomány és közművelődés első számú problémájának? A vezető azt válaszolta:
„Tudomásom szerint a tudomány világa nemzetközi. Sőt – az általam kevésbé helyesnek tartott – magyar tudománymetrika is a nemzetközi, elsősorban angol nyelvű publikációkat honorálja. Miért ne hatna vissza a magyar tudományosságra minden olyan egészségtelen tendencia, ami egyrészt a tudomány eszményét csúfolja meg (és erről szakcikkek sora tanúskodik, ez egy élő vita a nemzetközi térben), másrészt a tudományos diskurzust lehetetleníti el?”
A pályázat bevezetőjében Demeter több helyen is hivatkozik a magyar miniszterelnökre, egy esetben például azt írja:
Orbán Viktor miniszterelnök iránymutató gondolatait idézem: Ha az életfa törzsét elfűrészeljük, gyökérzete értelmetlenné válik, koronáját ördögszekérként görgeti a történelem vihara.
A KKDSZ elnöke szerint egy szakmai anyagban a regnáló kormányfőre hivatkozni meglehetősen szokatlan, és Dobrovits Orsolya számára inkább az jelenti a „vörös farkat”, ha egy szakmai anyagban a regnáló miniszterelnöktől általános idézetek kerülnek egy főigazgatói pályázatba úgy, hogy az idézetek nem adnak hozzá semmi konkrétumot az adott témához. „Ha szervesen odaillő többletet adna, akkor talán lehetne helye, de ezek az idézetként szereplő mondatok nem ilyenek. Csak feltételezem, hogy valamiért fontos volt rá hivatkozni” – fogalmaz Dobrovits.
Demeter Szilárd viszont nem lát ebben problémát. „Miért ne, ha az adott gondolat az adott kontextusban releváns? Túl azon, hogy vállaltan 110%-os orbánistaként teszem a dolgom, miért kellene kizárnom Orbán Viktor miniszterelnök gondolatainak idézését, ha egyszer az értékelkötelezett munkámban iránymutatónak tartom? Azért, mert miniszterelnök? Ha igen, akkor
mikortól idézhető egy miniszterelnök? Mandátuma után? Halála után? Soha?
Ez az egész kérdésfeltevés abszurd. Nem a szakmaiságról szól, hanem politikai izmozás, annak is a pitiánerebb alfajából.”
