Hiába kapott Jodie Foster 30 éves kora előtt két Oscart is, sosem szeretett bele a színészetbe, a színháztól pedig egy traumatikus élmény után kifejezetten távol tartotta magát – derül ki friss, Jodie Comerrel készült interjújából.
Foster, nem meglepő módon, nem sokat beszél nyilvánosan John Hinckley Jr. 1981-es merényletkísérletéről, mely során a férfi rálőtt Ronald Reagan akkori elnökre, hogy lenyűgözze a rajongott színésznőt. Most, Comerrel folytatott beszélgetése során azonban elárulta, a férfi és a merényletkísérlet utáni felhajtás volt az oka, hogy néhány korai próbálkozás után teljesen felhagyott a színházzal:
Végre be tudom vallani, hogy az az egy színdarab, amit főiskolás koromban csináltam, annyira traumatikus volt, hogy többet nem akartam színházban játszani. A darabot két hétvégén adtuk elő, az első és a második alkalom között történt, hogy John Hinckley lelőtte az elnököt. Ez már nagyon rég volt, talán nem is hallottál róla, de azért lőtt rá, hogy lenyűgözzön engem. A világ ezután összeomlott, mindenol titkosszolgálati emberek bukkantak fel, testőreim lettek, és egy védett házba vittek. Nekem mégis az a hülye ötletem támadt, hogy a shownak folytatódnia kell, meg kell csinálnom a második hétvégi előadást
– meséli Foster, aki ekkor 18 éves volt. Meg is jelent a második hétvégén, ahol azonban észrevett egy férfit az első sorban, aki már másodszor vett részt az előadáson. Foster rákiáltott. Az csak másnap derült ki, hogy a férfinál fegyver is volt az előadáson, utána pedig menekülőre fogta. Mikor fény derült a dologra, testőrei egy óra közepén ugrottak a színésznőre, ami roppant kínosan érintette Fostert. „Soha nem vallottam be, de talán ennek is köze van ahhoz, hogy többé nem akartam színdarabban játszani” – mondta.
A színésznő arról is beszélt, hogy sosem érezte magát született színésznek, egyszerűen háromévesen beleragadt ebbe a szakmába: „Magamtól valószínűleg ügyvéd vagy egyetemi tanár lettem volna. Ez egyszerűen nem az én világom. Szerettem a filmkészítés technikai oldalát, de a színészet részébe sosem szerettem bele. Ez ellentétes a természetemmel, de azt hiszem, gazdagabb emberré tett emiatt.”
Mikor Comer megkérdezte, meg tudná-e győzni a színházba való visszatérésről, Foster viccelődve azt mondta:
Talán én leszek az első 80 éves ember, aki járókerettel megy a színpadra.
