Mielőtt a cannes-i filmfesztivál díjkiosztóján bejelentették volna az Arany Pálma-nyertest, a fesztivál életműdíjjal tisztelgett George Lucas, a Star Wars-univerzum atyja előtt. A Star Wars-témára színpadra lépő Lucast álló ovációval és hosszú tapssal köszöntötte a gála több mint kétezer fős közönsége, ami láthatóan meghatotta a nyolcvanéves író-rendező-producert. A pálmát egy másik legenda, Francis Ford Coppola adta át neki, aki kistestvéreként hivatkozott Lucasra, és felidézte, hogy azzal a feltétellel vállalta, hogy mentorként egyengeti az útját, hogy a fiatal filmes minden nap egy új ötlettel rukkol elő. Lucas gond nélkül teljesítette a kérést.
A fesztivál fődíját, az Arany Pálmát a zsűri elnöke, Greta Gerwig jelentette be, de Lucas adta át Sean Bakernek (a fenti képen) az Anora című fergeteges, zaklatott vígjátékért, amelyben egy sztriptíztáncosnő, egy orosz oligarchasarj és néhány verőember tombol csaknem két és fél órán keresztül. Baker többek közt Coppola és David Cronenberg hatását emelte ki a köszönőbeszédében, és az Arany Pálmára mutatva kijelentette:
Ez volt az egyetlen célom az elmúlt harminc évben, úgyhogy nem nagyon tudom, ezentúl mit fogok csinálni. De azt tudom, hogy harcolni fogok tovább azért, hogy olyan filmeket csináljunk, amiket moziban mutatnak be.
Végezetül a díjat „minden múltbeli, mai és jövőbeli szexmunkásnak” dedikálta.
A zsűri nagydíját Payal Kapadia All We Imagine as Light című (Magyarországon is mozikba kerülő) filmje kapta, amely három Mumbai-ban élő, kórházi ápolóként dolgozó nőre koncentrál, akik folyamatosan, talán reménytelenül küzdenek a rájuk rótt, szabadságukat korlátozó szabályokkal, mégsem válnak soha áldozattá. Az indiai rendező, akinek ez még csak a második nagyjátékfilmje, elsősorban három színésznőjének mondott köszönetet.
A harmadik legfontosabb elismerést, a zsűri díját Jacques Audiard Emilia Pérez című gengsztermusicaljének ítélték, amelynek szintén van már magyar forgalmazója. Felrúgva azt a szokást, hogy egy film csak egy díjat kap, a női alakítás díját is ez a film kapta, ráadásul az elismerést nem egy színésznőnek, hanem a négy női főszereplőnek közösen ítélték oda: a transznemű színésznőnek, Karla Sofía Gascónnak, aki a transznemű gengszter főhőst férfi és női testben is alakítja, valamint Zoe Saldanának, Selena Gomeznek és Adriana Paznak. A díjat Gascón vette át, és a transznemű embereknek dedikálta.
A legjobb rendező díját a portugál Miguel Gomes kapta a különleges hangulatú Grand Tourért, amely alapvetően egy eltökélt nőről szól, aki Ázsián keresztül követi a vőlegényét, aki faképnél hagyta, de néha 1918-ban, néha napjainkban játszódik, néha fekete-fehér, néha színes, és mindig kissé álomszerű.
A zsűri rendhagyó módon egy különdíjat is kiosztott, ezzel irányították rá a figyelmet az iráni Mohammad Rasoulofra, akit a titokban forgatott The Seed of the Sacred Figért (ezt is bemutatják majd nálunk) nyolc év börtönre és megkorbácsolásra ítéltek. A film egy iráni ügyvédről szól, akinek az előléptetése és szolgálati fegyverének eltűnése egyre nagyobb feszültségekhez vezet közte és felesége, illetve két lánya közt. A rendező, aki nemrég szökött el Iránból, azt mondta: „Gondolatban azokkal a munkatársaimmal vagyok, akik Iránban maradtak, és nagyon szomorú vagyok, hogy látom azoknak az iráni embereknek a szenvedését, akik a totalitárius rezsim túszaivá váltak.”
A legjobb férfi alakítás díját Jesse Plemons kapta (aki nem volt jelen a gálán) Jorgosz Lánthimosz Kinds of Kindness című filmjéért, amelyben három szerepet is játszik remekül: egy férfit, aki bármit megtesz Willem Dafoe szeretetéért, egy férjet, aki majdnem beleőrül, amikor eltűnik a felesége és egy odaadó szektatagot.
A fesztivál legmegosztóbb filmje, a The Substance című, Demi Moore főszereplésével készült testhorror, ami igencsak plasztikusan szól arról, hogy az idősödő nőket leírja a világ, a legjobb forgatókönyv díját vitte haza.
