Sir Marc Aurel Stein, azaz Stein Aurél (1862-1943) neve a Közel- és Távol-Kelet iránt érdeklődők számára elkerülhetetlen, hiszen az Indiába először húszas évei derekán eljutó magyar férfi a brit adminisztráció tagjából vált aztán a századforduló világszerte legismertebb Kelet-kutatójává.
Az 1900 és 1931 között négy igen fontos expedíciót indító, a British Museumot felbecsülhetetlen értékű műtárgyakkal gazdagító Stein 1943 októberében, az afganisztáni Kabulban hunyt el, sírja pedig a keresztény temető egyik parcellájában, a magyarok által szinte teljesen elfeledve áll.
Az emlék egyre romló képét egy 2003-ban a fedlapra helyezett magyar nyelvű emléktábla valamelyest megváltoztatta, az igazi áttörésre azonban egészen mostanáig kellett várni, hiszen a síremlék nemrégiben teljes egészében megújult, köszönhetően a Pakisztánban korábban kürtőskalácsozóra bukkanó, korábban Határsértők című podcastunkban is feltűnő Perger Istvánnak, a Keletiből Hongkongba szerzőjének.
A sírral való első találkozására maradandó élményként emlékező Perger így írt erről:
[…] megható élmény volt felkeresni Stein nyughelyét Kabulban. Viszont a sírt meglehetősen elhanyagolt állapotban találtam. Nem csoda – nem Stein sírjának állapota volt a legnagyobb probléma Afganisztánban az elmúlt évtizedekben. Mindenesetre a kereszt hátsó része levált, a sírkövet évtizedes kosz lepte, és a köré helyezett díszkövek is erősen megkoptak. Szerettem volna kicsit rendbehozni a sírt. Beszéltem erről a temető őrével és afgán vezetőmmel, Abozárral. Aztán, amikor afganisztáni tartózkodásom utolsó napján Heratból az iráni határ felé autóztunk, átadtam némi pénzt Abozárnak, és megbeszéltem vele, hogy – miután egyeztetek a magyar emléktábla készíttetőivel – felújítja-felújíttatja a sírt, és kicsit rendbehozza a környékét.
Az egyeztetés végül sikerült, hiszen a brit nagykövetség kérésére a sírra helyezett tábla mostanra a nyughely elé került, Abozár pedig a magyar világutazó útmutatásai nyomán új emléktáblát készített.
Mivel úgy gondoltam, nem egyedül vagyok Stein tisztelője, sokunk nevében igyekeztem megfogalmazni az új tábla egyszerű feliratát. Kicsit aggódtam, hogy sikerül-e innen légvonalban mintegy 4300 kilométerre minden magyar ékezetet – az í, é, pláne ú és ő betűn – pontosan felvésni. De úgy tűnik, remekül megoldotta a feladatot az afgán mester. A saját nevemet nem akartam megjeleníteni Stein sírjánál, így csak a monogramom került a táblára. Megkértem még Abozárt, szórja körbe a sírt zúzott fehér díszkővel, és ültessen pár rózsabokrot is. Ez utóbbi miatt késett kicsit a projekt, de talán megérte kivárni a kabuli tavaszt.A mesterek megragasztották a keresztet, a 2003-as emléktábla kíméletes eltávolítása után megtisztították az eredeti sírkövet (sajnos az azon lévő nagy repedéssel most sok mindent nem lehetett kezdeni), és rögzítették a sír előtt az immáron két magyar emléktáblát. A Kabul külvárosában vásárolt zúzott díszkő most még kicsit soknak tűnik, de idővel majd szépen besüpped. A rózsabokrok is megnőnek egyszer
