„Testének tömege testemet éhes pofájú újszülött borjúvá változtatta”

Nagyszombat. Főztünk. Egymás mellett álltunk és a némák nyelvén beszéltünk egymáshoz. Menyhalleveshez daraboltuk a zöldségeket. Öcsi bort töltött a poharába. Fokozódó kábultsága egyelőre visszafogott keretek között maradt.

Kibeleztem a siketfajdot.

Öklendeztem a szagtól ahogy a beleiben lévő félig megemésztett tűlevelek beleömlöttek a mosogatótálcába és undorodtam magamtól is aki egyszerű orvvadászként megnyúztam és betettem a mélyhűtőbe.

A siketfajd olyan mint a hattyú kérdeztem öcsit de ő csak a fejét rázta.

Add ide a fokhagymát mondta. Meg a kakukkfüvet. Úgy tűnik érzelgőssé tett a városi élet. Egyébként az csak legenda, hogy a hattyúk örök párt alkotnak. A legtöbb hűtlen és elválik a másiktól. Ez minden madárnál így van. A nőstény új hímeket néz ki magának hogy szebb utódai legyenek. A hím spontán meglátogatja a szomszéd fa tövében.

Egyforma magasra nőttünk. Hajunk egyformán szálkás volt mindig a fülünk mögé tűrtük. Vörösesfehér bőrünk csupa szeplő volt. Ritkán nevettünk ami kár mert a fogunk erős és egyenes. Eltűnődtem belsőleg miben maradtunk hasonlók.

Sokáig maradsz kérdezte és megemelte a poharát.

Hogy érted azt hogy sokáig kérdeztem vissza.

Úgy értem itt akarsz-e lakni.

Egy darabig némán álltunk. Eltöprengtem mi a jó és mi a rossz válasz és hogy egyáltalán létezik-e olyan.

Hát adtam egy defenzív választ nem tudom. Sem a munkáról sem henrikről nem meséltem semmit. Öcsi pedig eddig semmit sem kérdezett.

Van egy állás a házi betegápoló szolgálatnál mondta. Maria nemrég elment és meg is halt. Illetve elment hát ahogy vesszük.

Ezt hogy érted.

Sehogy felelte és elbújt a forró lábosban sercegő zöldségek hangja mögé.

Csendben vacsoráztunk. Nem kínos csend volt mivel hallottam mi jár a fejében.

Arra gondolt hogy hiányoztam neki és hogy szeretné hogy ott lakjak.

A nagyszobában terítettünk meg. Egy muter által hímzett terítőt tettünk az empire asztalra és meggyújtottuk a gyertyákat a csilláron.

Evés után öcsi rágyújtott egy cigarettára és eregetett néhány füstkarikát.

Aztán beszélgetni kezdtünk. Mindenről beszélgettünk kivéve ami zavart bennünket.

A hajnali órákra lemerült a számítógépem mellette az asztalon borosüvegek kis kávéscsészék és konyakospoharak.

Megpályáztam a smalångeri gyülekezetnél meghirdetett házi betegápolói állást és megnyomtam a küldés gombot.

Nagyon kétségbe lehetnek esve ha felvesznek egy olyat aki húsvétszombatról húsvétvasárnapra virradó éjszaka háromnegyed kettőkor e-mailben küldi el a sietve összetákolt jelentkezését mondtam és összesöpörtem a morzsákat a tenyerembe.

Igyunk a házi betegápoló szolgálatra és jézusra aki a barlangban fekve várja hogy feltámadjon mondta öcsi.

Igyunk magunkra és az utolsónapiszentekjézuskrisztusegyházára feleltem és feltámolyogtam a lépcsőn az ezerkilencszázhetvennégyes vb-csapathoz. Ezerkilencszázhetvennégyben még meg sem születtem. A posztert egy bolhapiacon vettem és rajzszögekkel tűztem ki a falra. Úgy olvastam fel a neveket mint valami imát.

De maradt még egy teendőm erre az éjszakára.

Felhívtam a száztizennyolc száztizennyolcat és kértem hogy kapcsolják johnbrännströmöt smalångerben.

Nem tűnt különösebben meglepettnek.

Örültem hogy találkoztunk motyogtam.

Én is. Jól vagytok te meg az öcséd.

Nagyjából feleltem és éreztem hogy erőt vesz rajtam a fáradtság. Hogy a síeléstől fáj a hátam és hogy kiment a fejemből azt a fontos dolog amit mondani akartam.

Találkozhatnánk kérdeztem.

Igen.

Aztán letettük. Gondolatban úgy aludtam el hogy a teste a csontos lábamat öleli.

Majd egy csatornában futottam derékig érő vízben és tudtam hogy valaminek eszembe kellene jutnia. Csak nem jutott eszembe hogy minek.

*

Már felvirradt a következő nap mielőtt kiültem volna az ágy szélére és belenéztem volna a világossárga tapéta körömvirág-szemeibe. Lassan kezdett derengeni az előző este. Megpályáztam egy munkát és felhívtam johnt. Minél inkább felfogtam hogy egy olyan finom szövetű gyerekkori hálóba fészkeltem be magam amely a faluban fog tartani a galandféreg annál jobban rágta a zsírt a beleimben.

A szorongás után jött a másnaposság. Georgåbyericson ralfedström ronniehellström staffantapper ovekindvall és a válogatott többi tagja lenézett engem. Egy szánalmas kiütött alakot láttak a gyerekkori ágyán nyállal a szája sarkában. Az alak visszaaludt és mire felébredt már esteledett.

Kávét főztem és bekopogtam öcsihez. Csend volt odabent se horkolás se szuszogás nem hallatszott pedig a fülemet az ajtóhoz tapasztottam.

Elpakoltam a vacsora maradványait és ügyeltem rá hogy néhány szekrényt kitöröljek.

Takarít súrol takarít súrol takarít súrol takarít súrol mantráztam mígnem annyira rendezettnek éreztem magam hogy eskilbrännström lehetségesnek tűnt.

Lenyugtattam a kutyát és kölcsönvettem a terepjárót. Nem kellett messzire mennem. Igazából csak le a dombon át a kereszteződésen aztán jobbra be a kavicsos útra.

A ház sötéten állt a magányos tanyán. Lehet hogy fest vagy alszik. Nem emlékszem hogy megbeszéltünk-e időpontot.

Nem jött ki és az ajtót zárva találtam. Errefelé az emberek ritkán zárják a házat. Ha mégis akkor a kulcsot a bejárat mellett egy szögre akasztják vagy bent hagyják a zárban. Nem találtam szöget és az ajtó sem nyílt ki.

Ma már másodszor álltam egy ajtó előtt életjelek után fülelve.

A tanya egy kis magaslaton állt mögötte erdő rá merőlegesen kis kemencésház csűr és istálló. A kertben traktorral egészen a budiig elkotorták a havat.

Csúszkáló léptekkel az istálló felé indultam. Jó állapotúnak tűnt. Leégett szénapadlásnak és füstmérgezésben meghalt gyerekeknek semmi nyoma nem látszott.

Elfordítottam a kulcsot és beléptem gyerekkorom istállószagába. Tehénbokszok lánccal és ráhegesztett gyűrűvel. Borjúbokszok szalmamaradványokkal.

Ott láttam őket magam előtt. A bizonytalan lábakon álló egynapos bikaborjakat amelyeket egy órával a születésük után elválasztottak az anyjuktól és halálra ítélték őket.

Hallottam ahogy bőgnek a tehén után. A tehén valamivel távolabbról felelt. Bedugtam a kezemet és hagytam hogy az ujjamat szopják aztán feltűnt ő. A fater a gazdákra jellemző overallban feszülő gombokkal a hasán. A nagy fekete csizma és a fater széles háta amely mintha mindig azt mondta volna hogy ki innen elviszik a borjakat. Tedd magad hasznossá. Adj enni az állatoknak.

A szemem lassan hozzászokott a halványodó nappali fényhez. A fejőszobában az istálló szentségében amelyet mindig sterilen kellett tartani nagy pókhálók terpeszkedtek a falakon és a padlón nagy csomókban sodródott a szél által befújt kosz.

A sok év elteltével megszürkült szögön fehér köpeny lógott.

Egy kirojtosodott szélű kopott pulóvert egy szék támláján felejtettek. Ott sorakoztak a tejeskannák. Mellettük lógott a fejőgép a szívófejekkel amelyeket a tőgyre kellett húzni és amelyektől a tehenek kórusban bőgtek ha a művelet túl sokáig tartott.

Az én szívem is elszorult. Elképzeltem hogy szoronghattak az állatok amikor kikötözve várták hogy megszabadítsa őket a tejkészleteiktől egy másnapos gazda aki a gonoszságát a jószágain töltötte ki.

Volt egy egyezség az állatok és énközöttem. Hányszor súgtam a fülükbe hogy rúgják agyon. Mintha visszasuttogtak volna. Van egy kiélesített hegyű vasvilla.

Előbb megláttam johnt mint ő engem.

A sötétben tapogatózott. Megbotlott valamiben és káromkodott. Előléptem az árnyékból. A szűk fejőszobában egészen közel álltunk egymáshoz. Volt valami a testszagában. Ahogy beszippantottam csak a bőrét éreztem. A soha ki nem hordott halmokban álló tehéntrágyát nem. Közelebb húzott magához.

A kabátok anyaga susogott ahogy összeért. Kezek nyúltak be a kabát alá. A testén kezdtek kutakodni. Az ujjbegyek emlékképeket gomboltak elő. A megfeszülő karokat vállakat a nyakat a halánték egyenetlen bőrét és végül a hajat amit fonatokként fogtam az ujjaim közé.

Felemelt. A lábam a csípője köré fonódott.

A nyúlszájú ajkán a heg a számra tapadt a nyelvünk vadul kergetőzött. A szeme úgy világított ahogy csak a fekete tud a feketén mert odakint beesteledett és a csillagok is biztos világítottak.

Minden durva sprőd és kemény volt még a nyelve is de testének tömegéből amely az én testemet éhes pofájú újszülött borjúvá változtatta gyengédség áradt. Nem fáj nem szorít túl erősen kapok levegőt. Nem akart elengedni én pedig nem akartam elszabadulni.

Amikor az elkerülhetetlen hideg utolért bennünket visszaindultunk a házhoz. Időközben feljött a hold. Átkísért bennünket a jeges udvaron.

Hol voltál kérdeztem később amikor a kihúzható kanapén ülve úgy vizsgáltuk egymás arcát mint az újszülöttek.

A szénapadláson felelte.

Azon amelyik leégett.

Igen. Aztán hangokat hallottam és megtaláltalak. Vagy te engem.

Nem tudtam hogy van gyereked.

Nem. Honnan tudhattad volna felelte.

És neked kérdezte és akkor döntés elé kerültem. Vagy letagadom és minden megy tovább mint addig. Vagy igennel válaszolok és rávilágítok egy olyan részemre amely nem létezik.

Magába vonzott a meleg és viaskodtam a gondolataimmal. Húrokkal amelyeknek állandóan rezegniük kell az én agyam így működik. Szorgalmasan dolgozik és ritkán tart szünetet. Most a faterra gondolt és egy gyerekre.

Megint csókolóztunk. Akkor éjszaka annyit csókolóztunk hogy az ajkunk kisebesedett de erre csak még jobban csókoltuk egymást. És az altestünk. Egymásnak dörzsölődött és fájt de új erőt merített a nyál és a testnedvek túláradó forrásaiból.

Aztán aludtunk illetve nem emlékszem hogy egyáltalán aludtunk-e. Álmomban ha egyáltalán aludtam a teste olyan közeli meleg és izzadt volt hogy végül nem tudtam különbséget tenni én és te között.

Emlékezetembe akartam vésni azt az éjszakát. Hogy időről időre előszedjem és úgy tartsam a kezemben mint egy törékeny fabergé-tojást.

Te és én mondta. Egy bináris fegyver.

*

Hajnalodott. Nem is kellett az órára pillantani hogy tudjam négy óra van. A galandféreg megéhezett és óvatosan lemásztam a kanapéról hogy ne ébresszek fel senkit. Egy darabig csak  álltam mellette és elnéztem fekete fürtjeit a párnán mint egy angyalképet. A sok kép egyikét. Véletlen kapcsolódások jönnek-mennek nevek és arcok nélkül.

Egy fürdőszoba volt a lépcső alá beékelve. Találtam egy pólót amit hálóing gyanánt felvettem. Leültem a fekete bakelitdeszkára és igyekeztem összeszedni a gondolataimat de nehezen ment. A galandféreg továbbra is rágcsált bármennyire igyekeztem is olyan semleges dolgokra összpontosítani mint felmosószer vademecum pepsodent folttisztító szappan borotvahab és timotei sampon.

Pisiléskor égő érzést tapasztaltam a lábam között. Az egész medencém sajgott. Óvatosan hogy ne hallatsszon kinyitottam a fürdőszobaszekrényt hogy megnézzem egy olyan férfi mint john mit rejt ott de csalódtam.

Semmilyen izgalmas gyógyszer sem exkluzív női parfüm nem állt az üvegpolcokon.

Csak egy magányos üveg aquavera egy csomag coopos fogkefe meg egy gyöngyházas nyelű borotva. Az egész fürdőszobára ráfért volna egy nagytakarítás. Ujjaimat elfogta a vágy hogy nekiálljak de a hatvanas évekbeli fekete klinkerpadló jéghideg volt és vágytam vissza a kanapé melegébe.

John félig az oldalán feküdt. A feje a könyökén pihent a különös kafkás szemével követett a fürdőszobától a kanapéig amelyen arrébb húzódott hogy odaférjek mellé. A fagyos fürdőszoba és john meleg teste közötti kontraszt megborzongatott. A testéhez simultam. Mindenütt haj és szőr. A fejének tincsei a szőr a mellkasán a lábán a karján a hasán. Még a lábfeje is szőrös volt mint egy főemlősnek. Csiklandozta az orromat. Belement a számba. Valamivel lejjebb éreztem hogy a hímtagja újra növekedni kezd a hasamon. A szabad kezének ujjbegyeivel finoman végigsimított a bőrömön. Másfajta a hidegtől és a melegtől eltérő gyönyört váltott ki. Lassan ment.

Egy örökkévalóságig tartott mire elérték a méhemet amely bár sajgott és égett egyre csak többet akart.

Volt egy lányom mondtam utána de nem tudom hol van. Rögtön a születése után örökbe adtam mert úgy volt a legjobb.

A legjobb kinek kérdezte john.

A muternak gondolom meg nekem is. Fiatal voltam és nem tudtam volna gondoskodni róla. Egy gyerek gondoskodott volna egy másikról.

Aztán alighanem elaludtunk. Arra ébredtünk hogy dörömbölnek az ajtón és öcsi hangját hallottuk kérte hogy nyissuk ki. Követelte. A szavai azóta visszhangoztak a fülemben amióta a boltba menet a kocsiban ültünk. Nem tudsz semmit johnról és most még közelebbről hallottam.

Van köztetek valami rendezetlen dolog kérdeztem és láttam hogy john készül mondani valamit de inkább felkelt és felvette a farmerját. A nappali fényben meztelen felsőtesttel egy leginkább négykézláb közlekedő gorillára hasonlított.

Jól van jól van kiáltott türelmetlenül az ajtó felé. Bezárkóztam a hideg fürdőszobába.

Hol van hallottam öcsi durva hangját és tétováztam hogy válaszoljak-e.

Higgadj le mondta john. Jana felnőtt és maga dönt az életéről.

Jana védtelen és nincs rád szüksége ordította az öcsém teli torokból és bekopogott a mosdó ajtaján.

Védtelen. Micsoda szó. Ki kellett volna mennem hogy lenyugtassam  ugyanakkor kíváncsi voltam hogy fognak kiabálni egymással. Volt valami közös ügyük amiről nem tudtam ezért nem szólaltam meg.

Az öcsém szipogását hallom vagy johnét.

Öcsiét.

Megölted mondta zokogva. Neked kellene meghalnod te rohadék.

John nem szólt semmit. Nem védekezett és nem magyarázkodott. Kinyitottam az ajtót és kiléptem.

És ott láttam öcsit john karjaiban a mellkasán sírni.

Mintha kívülről láttam volna saját magamat. Maria mariám zokogta. Valószínűleg göndör fekete szőrszálakkal teli szájjal.

Miután lenyugodott john eleresztette. Egy karcolás látszott a karján és enyhén vérzett. Öcsi kezében megvillant valami. Nem kés hanem dugóhúzó.

Mit csinálsz kérdeztem és kicsavartam az izzadt kezéből. Egy dugóhúzóval támadtál neki. Öcsi lesütötte a szemét a padlóra haja zsíros tincsekben lógott az arcára.

Jössz kérdezte.

Hazaviszlek mondta john és öcsi nem tiltakozott. Hagyta hogy john lekísérje a lépcsőn és beültesse a terepjáróba.

Én ott álltam a lépcsőn és nem értem fel ésszel mi történt itt.

Lehet hogy tüzet kellene raknom gondoltam és főznöm egy kávét.

Az ősrégi konyha összezavart. Csak egy vastűzhely volt benne még hűtőszekrény sem. A tűzhely fölött a csempén lévő fogantyú lehet a kályha nyílása. Kinyitogattam a tűzhely különböző ajtajait. Próbáltam rájönni melyikbe kell tenni a tűzifát. A legalsó tűnt a legészszerűbbnek. Bedugtam néhány hasábot és stockholmi gyújtóst tettem melléjük azaz benzint locsoltam rájuk. Hamar lángra kaptak. Ahogy elégtek újabb hasábokat tettem be. A meleg lassan szétáradt a hideg padlóban és a falakban.

Mire john visszaért éppen felforrt a víz a kannában.

Felnyitott egy csapóajtót a padlóban és vajat meg felvágottat vett elő.

Mi lett öcsivel kérdeztem de nem válaszolt. Lehet hogy a süket fülébe beszéltem.

Egy darabig csak üldögéltünk. Közös élményeinken töprengtünk. Azon ami történt és mindazon ami még történni fog. Töltöttem még a kávéból. John a csészealjából szürcsölgetett. Odanyújtotta a lepényeskosarat és biccentve bátorított hogy egyek. Közelebb tolta a vajasedényt.

Ha inkább kefirt kérsz kétszersülttel az is van.

Öcsi mondtam és elvesztettem a fonalat. Maria.

Maria a lányom anyja és valaha a feleségem volt de az öcséd szeretője is és rajta kívül még sokaké mondta. Andreashorn talált rá a fűrészmalomnál a nyáron. Először úgy tűnt mintha csak leheveredett volna a fűbe aludni.

A hátán feküdt a kezét összekulcsolva mint aki imádkozik de amikor andreas közelebb lépett látta hogy meghalt.

Elképzeltem a helyszínt. Pontosan tudtam hol van és hogy fekhetett maria a tisztáson az elhagyott ház mellett a nyírfánál amelybe régen üzeneteket karcoltunk a jövő számára nehogy elfelejtsenek bennünket. Mégis csak most jut eszembe az az öreg nyírfa.

Ültünk john konyhájában az asztal két oldalán és az altestem miatt a szék szélén kellett ülnöm zúgott a fülem és john nem vette le rólam a fényszegény tekintetét miközben többször is a fülem mögé tűrtem a hajamat és megkérdeztem ki oltotta ki maria életét.

Nem tudni. Valószínűleg ő ölte meg magát. Mondták hogy én tettem. Mondták hogy az öcséd. Mondták hogy mások. Azt is mondták hogy finn tette de ezt igazából senki nem hitte el. Bárki lehetett.

A férfiak mellette kiválasztottnak érezték magukat mondta john és végighúzta az ujját a rágódohányos doboz belső szélén hogy összekaparjon egy utolsó adagot. Behálózta őket mint egy fekete özvegy és egymás után végzett velük valahányszor talált egy jobb áldozatot. Mármint képletesen szólva.

Téged is.

Igen engem is de nekem ott volt legalább petra míg mások mint az öcséd. Nem fejezte be a mondatot.

Ezért tűnt el emelie ha nem tudnád. Az öcséd azóta nem dolgozik és ha nem történik semmi halálra issza magát. Már vadászni sem járhat.

Nem tetszett a hangszíne ahogy öcsiről beszélt és a tekintete sem amely ha egyszer elkezdett nézni sosem tért ki az enyém elől. Átnyúlt az asztal fölött hogy megragadja a kezemet de én elhúzódtam. Azt hiszem elindulok haza mondtam és hirtelen felálltam. Az agyam nem örült a kusza gondolatoknak az esetleges gyilkosoknak és más homályos dolgoknak. Ezért azt mondtam a hátának miközben újabb fát tett be a tűzhelybe hogy talán az lesz a legjobb ha többet nem találkozunk.

Nem én tettem felelte a háta és szeretnék még veled találkozni.

Felém fordult. Fölém hajolt és rálehelt a halántékomra. Végigsimított a karomon amely újra fázni kezdett.

Csak álltam és hagytam hogy megtörténjen. Engedtem hogy áthúzza a fejemen a pulóvert a keze a mellemre borult és felemelt lefektetett a kanapéra aztán levette a ruháját majd megkértem hogy feküdjön rám a teljes súlyával és jöjjön belém miközben erősen húztam a haját hogy fájjon és belém élvezett a gorillaszerű testével amelyen nem akartam egy halottal osztozni.

Gyönyörű vagy mondta utána. Régi a lelked.

Mindenkit elhagyok pont mint maria mondtam.

Csókolóztunk az ajtóban. Megkérdeztem hogy készíthetek-e magunkról egy képet emlékbe mire komoly képpel a fényképezőgépbe nézett én meg próbáltam mosolyogni.

Aztán kimondta amit nekem sikerült elnyomnom.

Szerintem nem is az öcséd tette.

Karin Smirnoff: Elmentem az öcsémhez

Fordította: Patat Bence

Scolar, 2024