A hosszú évek óta külföldön élő és alkotó Schilling Árpád, az egykori Krétakör alapítója, a Freeszfe és a Budapest Brand meghívására egy alkalommal újra itthon dolgozik. A rendező most művészeti vezetőként fogja össze a Budapesti Tavaszi Fesztivál keretében színpadra kerülő, A béke szigete című, három eseményből álló különleges projekt első részeként működő performanszot, melyet a Freeszfe osztályainak hallgatói hoznak létre. Ebben a leírás szerint közösen működnek együtt színészek, dramaturgok, rendezők, filmszínészek, színházcsinálók, performanszosok, közösségi színházasok, operatőrök, filmrendezők és kommunikációsok annak érdekében, hogy a programsorozat megvalósulhasson.
2034-et írunk. Nyolc év telt el a HUXIT óta. Ebben az új világban, Budapest szívében működik a Nemzeti Rekreációs- és Integrációs Központ, ahova az emberek önkéntes alapon azért jelentkeznek, hogy segítséget kapjanak rossz beidegződéseik, gondolkodásuk és viselkedésük megváltoztatásához annak reményében, hogy így sikerül megfelelően integrálódniuk a társadalomba. A Központ kitárja kapuit a látogatók előtt, hogy megismerjék működését, ápolóit és a lakóit.
Maga Schilling Árpád így vallott, miért mondott igent a felkérésre:
Elsősorban azért vállaltam el ezt a feladatot, mert hiszek abban, hogy ezekben az ínséges időkben egyetlen lehetőség az összefogás, az erők egyesítése, a kreatív energiák mozgósítása. A Freeszfe történetét példaértékűnek tartom a magyar valóságban. Azok a tehetséges emberek, akik kiálltak az egyetemi autonómia védelmében, ezáltal nem engedtek a hatalom cinikus, minden jogi és morális normát felrúgó agresszív nyomulásának, megérdemlik a társadalom támogatását. Minden pillanat, amikor fiatalemberek képesek egymásra reflektálni és egymásba kapaszkodni nagyszerű példája az emberségnek és a művészet felszabadító, provokatív erejének. Az életünk a legféltettebb kincsünk, ha a mindenkori tapasztalatunk az, hogy nemcsak ignorálnak minket, de kifejezetten zaklatnak a hatalom emberei és szimpatizánsai, akkor előbb-utóbb megfordul bennünk, hogy miért nem ott élünk, ahol megbecsülnek minket? Én tudom, hogy miről beszélek, és ezért is szeretném támogatni azokat a fiatalokat, akik még nem jutottak el a totális feladás állapotába.
A performanszot május 9. és 12. között három alkalommal tekinthet meg a közönség. A zárónapon a performanszok témáját feldolgozó részvételi akció egy interaktív játék, a közösségi színházi osztály hallgatóinak és oktatóinak közös fejlesztése. Ezen a korábbi performanszok nézői vehetnek részt, akiknek kisebb és nagyobb csoportokban kell alkotniuk, megoldásokat keresniük a játék vezetőinek támogatásával és irányításával. A programsorozat végét örömzene koncert zárja. Az elhangzó dalok a Freeszfe hallgatóinak saját szerzeményei, amelyek szintén reflektálnak mind a performanszban, mind a valóságban megélt szorongásainkra, félelmeinkre. Az esemény egyik különlegessége, hogy a nézők bejárhatják a CEU (Közép-európai Egyetem) 2016-ban átadott, Nádor utcai campusát. Az eseményről minden további információ a honlapon olvasható.
