Kultúra

Tűz, újrahasznosítás és cenzúra is pusztította a magyar filmes örökséget

Nemzeti Filmintézet
Nemzeti Filmintézet
A problémának a pajzán jeleneteket megőrizni vágyó mozigépészek is a részei voltak.

A Nemzeti Filmintézet – Filmarchívum ingyenesen elérhetővé tette a Youtube-on az Elveszett magyar filmek című dokumentumfilmjét, ami bemutatja a hazai filmipar elmúlt százhúsz évének viszontagságait, a megsemmisült filmek tragikus körülményeit és rég elfeledettnek vélt alkotások újra felfedezési lehetőségét – derül ki egy sajtóközleményből.

A közel negyedórás film bemutatja a magyar film történetének korai kihívásait, beleértve a nitrocelluloid filmtekercsek gyúlékonyságát, amik számos tragikus tűzesetet idéztek elő a némafilm-korszakban. Az épségben megmaradt tekercsek sem voltak persze biztonságban: ezeket ezüsttartalmuk miatt sokszor inkább újrahasznosították, ennek következtében pedig szintén sok filmes remekmű elveszett.

A filmek pusztulása a gépházban is folytatódott: sokszor maguk a
gépészek vágták ki a nekik tetsző jeleneteket, így különösen nagy veszélyben voltak a pikáns részletek.

A dokumentumfilmben olyan filmstúdiók kulcsszerepére is fény derül, mint Janovics Jenő kolozsvári műhelye, ahol világhírű rendezők – köztük Kertész Mihály és Korda Sándor – is indították a pályafutásukat. Annak ellenére, hogy munkáik később világsikert arattak, korai munkáik egy része eltűnt az idők folyamán.

A hangosfilm megjelenése a filmek kulturális megítélésében, illetve megőrzésük fontosságában is fordulópontot jelentett, elmaradt azonban a filmarchívumok létrehozása, ami azt okozota, hogy Magyarország némafilmjeinek több mint 90 százaléka elveszett. Ez történt a legelső megrendezett magyar némafilmmel, A táncz című alkotással is, amit néhány évvel ezelőtt állóképekből részlegesen sikerült rekonstruálni.

Az Elveszett magyar filmek a második világháború alatti és utáni kihívásokról is részletesen beszámol, különös tekintettel a háború alatt borospincékbe menekített filmek tragédiájáról, illetve a politikai cenzúráról.

A magyar filmek már az 1910-es évektől kezdve eljutottak a világ minden tájára, így ma is él a remény, hogy a hiányzó kincsek egy nap előkerülnek majd külföldi archívumokból és hagyatékokból. Bár a nyersanyag
nem megfelelő tárolása komoly károkat okozhat a régi filmeknek, a digitális technológia és az adatbázisok segítségével ma hatékonyabban azonosíthatók a filmek töredékei. Részben ez a magyarázata annak ,hogy míg 1957-ben csak 12 magyar néma játékfilm volt a Filmarchívum gyűjteményében, a filmarchívumok között mostanra kialakult széleskörű nemzetközi együttműködésnek köszönhetően ez szám közel hetvenre nőtt.

A Löwensohn Enikő és Weisz Barnabás rendezte, Weisz animációit, illetve Lelkes Botond zenéit magában foglaló, Hegyi Barbara által narrált film teljes hosszában itt látható:

Ajánlott videó

Olvasói sztorik