Christian Bale–nek sosem volt nagy álma, hogy színész legyen. Nem a mozivászonra tapasztott szemekkel nőtt fel, hogy aztán évtizedekig koplalva járja a hollywoodi castingokat és várja a nagy áttörést, még csak színészképzőt sem végzett. Egyszerűen csak kisiskolásként kipróbálta a színészkedést, megtetszett neki a beöltözős-tettetős játék, csinált egy Lenor öblítő-reklámot meg táncikált kicsit egy rózsaszín Pac-man gabonapehely hirdetésében, és egyszer csak Rowan Atkinson mellett találta magát egy londoni színpadon. Aztán jött Steven Spielberg, és kíméletlenül felfedezte. Tizenhárom éves korában megkapta A nap birodalma című második világháborús dráma főszerepét. A forgatáson remekül szórakozott, ám továbbra sem fűtötte a vágy, hogy filmsztár legyen. Sőt, a hírnév és felhajtás kifejezetten idegesítette.
A lányok rám szálltak, a fiúk verekedni akartak velem, mindenféle ünnepségek megnyitására kértek fel, én meg csak BMX-ezni akartam az erdőben
– mondja.
Máig kicsit furcsa, kilógó alakja Hollywoodnak, aki annak ellenére, hogy korunk egyik legsikeresebb színésze, beszélgető műsorok kanapéin még szökőévente sem fordul elő, a forgatásokon kívül nem igen barátkozik filmesekkel, sosem beszél a magánéletéről, és két Oscar-jelölés között el-elgondolkodik rajta, hogy otthagyja a filmezést, és visszaüljön az iskolapadba – a tanulással ugyanis tizenhat éves korában felhagyott. „Mennyi igazán hasznos munka van a világon, ahol másoknak segítesz? Én meg lehet, hogy csak még több bugyuta háttérzajt csinálok?”
Sokáig szégyellte, hogy „beöltözéssel” keresi a kenyerét, meséli a GQ-nak, egy idő után azonban be kellett látnia, hogy elképesztően élvezi a színészetet. Olyasvalamire talált ugyanis rá a szakmában, ami viszonylag kevés munkahelyen adatik meg: büntetlenül lehet megszállottnak lenni. Márpedig Christian Bale-nél nincs átmenet: vagy nem csinálja, vagy túltolja.
Egyszerűen nem vesződöm azzal, hogy félgőzzel csináljam. Vagy azt mondom, »kösz, nem«, vagy úgy vagyok vele, hogy »oké, akkor menjünk messzebb, mint eddig bárki«. Így szórakoztatóbb az élet.
Az Amerikai pszichóban a sminkesek is jobban kerestek
A 2000-ben megjelent Amerikai pszichó főszerepéért például minden szempontból elég messzire ment, ez azonban jó taktikának bizonyult: ezzel került fel a térképre felnőtt színészként és igazi főszereplő-alapanyagként is, a film pedig az évek során hatalmas rajongói tábort épített maga köré.
De kanyarodjunk vissza egy pillanatra a tizenhárom éves kisfiúhoz, akinek semmi kedve a sajtótájékoztatókhoz és a világhírhez, inkább lenne még egy kicsit gyerek. Hogy miért maradt a Spielberg-film után mégis a színészi pályán? Prózai okból: sikeres gyerekszínészként ő lett a család fő kenyérkeresője. Anyja cirkuszi előadó, apja pilóta volt, két nővérével a család sokat költözött Anglia-szerte, egy rövid ideig még Portugáliában is éltek. Bale-nek ugyan tetszett a vándorló életmód, de a színészet nyújtotta anyagi lehetőség olyan stabilitást kínált, amire nem tudott nemet mondani. Úgyhogy maradt, bár a gyerekeinek nem engedné, hogy ilyen fiatalon erre a pályára lépjenek:
Vannak és voltak következményei annak, hogy gyerekkoromban ezt csináltam – pszichológiai dolgok. Akkoriban nem tudtam, hogy ez milyen kárt okozhat. Utólag rohadtul nyilvánvalónak tűnik, de akkoriban nem láttam, hogy ez egy gyerek számára rémálom lehet.
A korai kezdet tehát megalapozta máig tartó ambivalens viszonyát Hollywooddal: egyszerre utálja és imádja a szakmát.
A ‘90-es éveket végigdolgozta: apjával és testvéreivel Los Angelesbe költözött, és mindenféle szerepet elvállalt: feltűnt Kenneth Branagh V. Henrik-adaptációjában; a Disney egyik legnagyobb bukásában, az újsághordó fiúkról szóló Rikkancsok című musicalben; az 1994-es Kisasszonyok Laurie-jaként halálosan beleszeretett Winona Ryder Jójába, a való életben pedig a színésznő asszisztensébe – azóta össze is házasodtak Sibi Blazic-kal, és két gyerekük is született. Ő volt Thomas hangja a Pocahontasban, Nicole Kidman mellett játszott az Egy hölgy arcképében és a Bálványrock – Velvet Goldmine oknyomozó újságírójaként is feltűnt.
Az ezredforduló környékén aztán jött az Amerikai pszichó, aminek főszereplőjét, a sorozatgyilkos bankár Patrick Batemant nagyon szerette volna eljátszani.
Miután Mary Harron megkereste a forgatókönyvvel, Bale teljesen elköteleződött a szerep mellett, edzeni kezdett, szoláriumba járt, és minden más lehetőséget visszautasított – még akkor is, mikor a Lionsgate a rendezőnővel együtt lapátra tette őket, hogy inkább Leonardo DiCapriót szerződtessék a szerepre. Bale családja és barátai aggódva tapasztalták, hogy bár a munkálatok megkezdődtek DiCaprióval és Oliver Stone rendezővel, a színész derűsen folytatta a felkészülést, és türelmesen ismételgette, hogy a szerep márpedig az övé lesz.
A kitartó mantrázás végül hatásosnak bizonyult: DiCaprio kilépett a projektből, állítólag egy újságírónő sugallatára, aki felhívta rá a Titanic után nagyrészt női rajongóbázissal rendelkező színész figyelmét, hogy Bateman nőket gyilkolászó karaktere káros lehet az imidzsének. Ez az újságírónő mellesleg a regényt élesen kritizáló feminista aktivista, Gloria Steinem volt, aki nem sokkal később összeházasodott Bale apjával. Hogy direkt igyekezett-e egyengetni az utat leendő mostohafia előtt, nem tudni. Mindenesetre Mary Hannon visszakapta a rendezői széket, Bale-t azonban még ekkor sem akarták szerződtetni, előbb bepróbálkoztak Hollywood jóformán összes szóbajövő fiatal férfiszínészénél: Matt Damon, Ben Affleck, Edward Norton és Ewan McGregor mind nemet mondott a szerepre, mire végül minimális fizetéssel együtt Bale-nek adták. Mondjuk, McGregor esetében az is szerepet játszott, hogy Bale felhívta őt, el ne merje vállalni a szerepet, az ugyanis az övé.
Emlékszem, egyszer ott ültem a sminkeseknél, és röhögtek rajtam, mert mindannyian többet kerestek nálam. (…) A rendezőn kívül senki nem akarta, hogy benne legyek, úgyhogy azt mondták, csak akkor kapom meg a szerepet, ha ennyiért vállalom.
A kitartó felkészülés sok időt elvett, és Bale a lehető legkisebb fizetést kapta, az Amerikai pszichó után tehát megint az az egyszerű cél lebegett a szeme előtt, hogy pénzt kell keresnie, hogy eltartsa a családját.
Akkor volt a legnagyobb zenben, amikor olyan sovány volt, hogy alig tudott felmenni egy lépcsőn
Pár éven belül ismét erősen elgondolkodott a pályaváltáson, mikor az Amerikai pszichó sikerét olyan nagy költségvetésű bukások követték, mint a Corelli kapitány mandolinja, a 2020: A tűz birodalma és a Shaft.
Nem tudom, hogy klinikai depressziónak lehet-e nevezni, de a környezetemben élők – a barátaim és a családom – nagyon is tisztában voltak vele, hogy valami nincs rendben. Órákig bámultam a falat, és azt fontolgattam, hogy szakmát váltok.
A kiutat aztán a 2004-es A gépész jelentette, amiben Bale nemcsak a nagystúdiós filmektől szabadult el, hogy fellélegezzen kicsit egy független alkotásban, de eddigi legbrutálisabb átalakulását is végrehajtotta: majdnem harminc kilót fogyott, hogy gyakorlatilag élő csontvázként jelenjen meg a bűntudattól hajszolt Trevor Reznik szerepében. Bale megszállottságának és elkötelezettségének talán leglátványosabb ismérve, hogy úgy képes játszani a testével, mint egy elvetemült hároméves a play-doh gyurmával: iszonyatosan rövid idő alatt formálja át magát egy-egy szerep kedvéért. Sokszor elmesélte már, hogy az elképesztő fogyást egy egyszerű, de rémálomszerű diétával érte el: naponta egy almát, egy pohár kávét és végtelen mennyiségű whiskeyt meg cigarettát fogyasztott. Mégis szép emlékként maradt meg benne ez az időszak:
Elképesztő élmény ezt csinálni. Amikor olyan sovány vagy, hogy alig tudsz felmenni egy lépcsőn…, mintha színtiszta elme lennél. Mintha elhagytad volna a tested. Az volt a legzenebb állapot, amiben valaha voltam életemben. Két óra alvás, tíz órán át egyfolytában könyvet olvasni megállás nélkül…, hihetetlen.
Ezt az önmagában is elképesztő átváltozást csak fokozta, hogy kevesebb mint egy évvel a csontsovány, meggyötört elméjű gépész szerepe után Christopher Nolan rábízta a Batman címszerepét, így nemcsak vissza kellett híznia egy egész emberré, de egy kockahasú playboy szuperhőst kellett kihoznia magából. Ez természetesen nem jelentett gondot.
A „method acting”-nek is nevezett, a karakterekben való teljes elmélyülés módszerét Bale elmondása szerint nem azért választja, mert olyan borzasztó tehetséges lenne. Meglepően emberi, ahogy enyhe imposztor-szindrómával küzdve arról beszél, hogy ő csak így tud játszani.
Van ennek egy sokkal egyszerűbb módja, de nekem az nem megy. Talán mert sose tanultam a szakmát. Más színészek simán önmaguk tudnak lenni, aztán gombnyomásra elképesztő alakítást nyújtanak, majd ismét visszakapcsolnak saját magukká. Én mindig azon kapom magam, hogy nevetni kezdek, mert túlságosan tudatában vagyok annak, hogy még mindig én vagyok ott. Ezért igyekszem minél távolabb lépni, különben nem tudom megcsinálni.
Úgyhogy inkább átalakul a megformált szereplőkké, ahogy ő fogalmaz, lerombolja magát, hogy felépíthesse a karaktert. „Hasznos, ha az ember nem hasonlít önmagára. Ha belenézek a tükörbe, és azt mondom, »Á, ez nem én vagyok«, az nagy segítség.”
Nem kell részletezni, hogy a Nolan-féle Batman: Kezdődik! hatalmas siker lett, mérföldkő a képregény- és szuperhősfilmek történetében. Bale pedig bizarr örömmel fogadta annak lehetőségét, hogy esetleg beleragad a milliárdos szuperhős szerepébe. „Azt gondoltam, lehet, hogy ennyi volt. Talán soha nem lehetek már más karakter. És sok ember számára nem is leszek. Úgy voltam vele, hogy »Na, talán kénytelen leszek valami mást csinálni. És talán kiszállhatok ebből a kibaszott dologból, amire gyerekkoromban rákényszerítettek, és amit nem is akartam csinálni. És szabad lehetek.«”
De nem szabadult, maga Nolan adta neki a következő kicsit sem Bruce Wayne, ellenben nagyon is Christian Bale-szerepet. Mielőtt ugyanis nekiláttak volna a következő Batmannek (a minden idők legjobb szuperhősfilmjeként is emlegetett A sötét lovagnak), gyorsan leforgatták azt a filmet, ami talán a színész legtesthezállóbb szerepe: A tökéletes trükk ugyanis a két bűvészt alakító Bale és Hugh Jackman versengésén keresztül a megszállottságról, a túltolásról és ezek végzetes következményeiről mesél.
A Batman-trilógia után aztán jócskán nőtt az ismertsége, elkezdték „filmsztár-szerepekkel” bombázni, amiket kategorikusan elkerült: sosem gondolt magára filmsztárként, és nem is akar az lenni – magyarázta egy interjúban.
„Kösz a sátánnak az inspirációt”
Bruce Wayne-hez hasonlóan Bale is igen zárkózott típus, nem szeret magáról beszélni. Erre a szerénységen kívül mindkettőjüknek megvannak a szakmai okaik is: míg Wayne titkos szuperhősködését lehetetlenítené el, ha jobban ismerné a nagyérdemű, addig Bale-nek meggyőződése, hogy minél kevésbé ismerik őt, annál könnyebben fogadják el az emberek szerepeiben. Interjúk helyett szívesebben ragad diktafont és kérdez ő maga, más emberek ugyanis végtelenül érdeklik. Legnagyobb örömére sokszor van lehetősége beleásni magát egy-egy ember életébe, sőt több valós eseményeket feldolgozó filmnél volt alkalma kikérdezni magát a filmet ihlető személyt is. A nagy dobás forgatásakor egy egész napot töltött beszélgetésbe feledkezve a karakterét ihlető Michael Burry amerikai befektetővel, aki az elsők között fedezte fel a 2008-as gazdasági válságot kirobbantó amerikai ingatlanpiaci buborékot. A harcos című film előkészületeinél még tovább ment: Dicky Eklund profi ökölvívóval napokat töltött a massachusettsi Lowellben; sétálgattak, kocsmákból rúgatták ki magukat, bokszedzésre jártak, és meghallgatták a szembejövő rendőröktől, ki hogyan tartóztatta le az évek során Eklundot.
A harcos, amit elnézve az ember komolyan aggódik a függőséggel küzdő, beteges bokszolót alakító színész egészségéért, meghozta az első Oscar-díjat Bale számára, és A nagy dobásban nyújtott alakítása is Oscar-jelölést ért. Ez pedig csak két, kiragadott példa az immár kritikai és közönségsikerekben egyaránt gazdag filmográfiából.
Nem csak a testi épsége forog kockán a szerepeiben gyakran túl mélyre merülő színésznek, sokszor az is nagy munka, hogy kiássa magát a létrehozott karakterből. Talán ezzel magyarázható az a 2008-as elhíresült hangfelvétel is, amin a Terminátor: Megváltás forgatásán négy teljes percen át tartó kiabálós-káromkodós rohamával porig aláz egy operatőrt, aki véletlenül belesétált a felvételbe. Kollégái a felvétel napvilágra kerülése után azzal védték a színészt, hogy ez a részlet ki lett ragadva a kontextusból, Bale pedig karakterben volt az incidens alatt – ez azért is hihető, mert a brit színész amerikai akcentussal nyomja végig az ordibálást. Bale maga nem mentegetőzik, szerinte is elfogadhatatlan volt a viselkedése, utólag bocsánatot is kért miatta.
Ötvenedik születésnapját ünneplő kétgyermekes családapaként azért lassan kezd visszavenni a az extrém átalakulásokból és az elvetemült beleélésből. Legutóbb a 2018-as Alelnök című filmhez szedett fel jó pár kilót és növesztett sörhasat, hogy eljátszhassa George W. Bush egykori alelnökét, a háborús politikájáról ismert Dick Cheneyt, de mikor Gary Oldmantől megtudta, hogy hízás nélkül is lehet túlsúlyos politikust játszani (nem is akárhogy), akkor azért kissé hülyén érezte magát.
Az alelnök szerepéért azért így is kapott egy Golden Globe-ot, aminek köszönőbeszéde két dolog miatt is meglepő volt: egyrészt annyi kultikus amerikai figurát játszott már el, hogy volt, aki alig hitt a fülének brit akcentusa hallatán, másrészt a díjat Adam McKay író-rendező mellett a sátánnak köszönte meg, amiért az inspirálta őt a politikus megformálásában.
Az utóbbi időben nem sokat látni képernyőn, talán végre sikerült kicsit elszakadnia a filmek világától és jól megérdemelt pihenését tölti. 2022-ben még bekukkantott a Marvel-univerzumba a Thor: Szerelem és mennydörgés főgonoszának szerepében, majd David O. Russell Amszterdamjában játszott főszerepet. Ennek forgatása során olyasmi történt, ami nagyszerűen példázza a színész keserédes viszonyát az általa választott hivatással éppúgy, mint elköteleződését amellett, hogy mindig, minden körülmények között valami egészen elképesztőt alkosson. Nagy rajongója ugyanis a filmben feltűnő Chris Rocknak, de annak őszinte döbbenetére kénytelen volt megkérni a komikust, hogy inkább ne beszélgessenek a film készítése közben, mert úgy képtelen átváltani a rajongó Christian Bale-ből a történetbeli karakterébe.
Próbáltál már egyszerre úszni és nevetni? Nem tudom, én megfulladnék.
