Az orvostudomány és a szépségipar történetében rendszeresen bukkantak fel furcsábbnál furcsább ötletek, amiket hosszabb-rövidebb ideig valaki működőképesnek gondolt – kevés volt azonban közülük annyira hátborzongató, mint amivel egy orvos a XVII. század derekának Párizsában próbálkozott.
1667 tavaszán izgalmas hír járta be a francia fővárost: egy sikeres kísérlet eredményeként első alkalommal hajtottak végre állatból emberbe való vérátömlesztést, azzal a céllal, hogy az remélhetőleg jót tesz majd a pácienssel – írja a Public Domain Review.
Az ötlet létjogosultságát már ekkor vitatták, a franciák pedig két táborra oszlottak: egyikük támogatta, másikuk pedig mélyen elítélte azt, orvosi, vagy épp filozófiai okokra hivatkozva. Az előkelő szalonoktól a királyi udvarig mindenkit foglalkoztató ügy középpontjában egy Montpellier-ből indult fiatal orvos, Jean Denis állt, aki úgy gondolta, hogy az állati vértől
A tehetséges sebész, Paul Emmerez segítségével Denis 1667 júniusa, illetve 1668 januárja közt számos beteget kezelt a fiatal tehenek, bárányok, vagy épp kecskegidák nyaki artériájából gyűjtött vérrel:
Az első magyar enciklopédistához, Apáczai Csere Jánoshoz hasonlóan karteziánus elveket valló – azaz René Descartes követőjének számító – tudóst a pártfogóként és gondolkodóként is ismert Henri-Louis Habert de Montmor segítette, sőt, a beavatkozások pedig az ő privát tudományos szalonjában folytak.
A módszert egy idő után talán szélesebb tömegek is kipróbálhatták volna, ha nincs a vérkeringés létezését továbbra is Galénosz II. században megfogalmazott elvei nyomán tagadó párizsi orvosi egyetem, valamint az orvosok által felbérelt, sarlatánsága ellenére mégis királyi engedéllyel rendelkező Pierre-Martin de La Martinière, aki egy másodéves orvostanhallgató, Guillaume Lamy segítségével megpróbálta bebizonyítani, hogy
Sikerrel jártak, eredményeiket pedig nemcsak az egyetem, de az újonnan létrejött Francia Tudományos Akadémia is megerősítette.
Denis ötletének elsöpréséhez persze egy nagy port kavart halálesetre is szükség volt: Antoine Maury de Saint-Amant szifilisze okozta pszichiátriai problémáit 1667 karácsonya előtt kétszer is bárányvérrel próbálták kezelni, a tünetek január végére azonban visszatértek, így egy harmadik kezelésre is sor került, amit a férfi már nem élt túl.
A történet ezzel persze nem ért véget, hiszen özvegye még a boncolás előtt megszervezte a temetést, majd azonnal beperelte Denis-t. A bíróság jó eséllyel az orvos bűnössége felé hajlott, hamarosan azonban kiderült:
a per ötlete pedig az egyetem három tanárától származott, akik így próbálták meg besározni a pályatársukat.
Denis végül úgy döntött, hogy nem folytatja tovább a kockázatos műveletet, a lehetőség pedig rövidesen mindenki előtt bezárult, hiszen a parlament 1670-ben minden orvost eltiltott a transzfúzióktól, az erre hozott törvényt pedig csak az 1789-es francia forradalom után helyezték hatályon kívül.
