Én a magyar színházi szakmán belül mindenképp érzem azt, hogy nagyon alattomosan meg tud történni a belekényelmesedés abba a rosszba, amiben vagyunk. A panaszkodás, és az hogy nem merünk tenni, felszólalni az ellen, hogyha valami nincsen rendben, vagy nem tetszik nekünk
– véli Tarnóczi Jakab, a Katona József Színház rendezője, aki Veiszer Alindának adott interjút. A teljes beszélgetést ezen a felületen lehet megnézni előfizetési díjért cserébe.
A 29 éves Tarnóczi hosszan elemzi a magyar színházi szakma problémáit, a generációk közti különbségeket, több okot is kifejtve, miért bizonytalan a jövőt illetően. „Nemcsak a Katona, de az egész magyar színházi szakma jövőjét illetően. Szerintem nem működik az a struktúra, amihez hozzászoktunk. Szerintem nem működik a repertoárszínház, nem működik az, hogy ekkora társulatok vannak. Ennek mindennapi szinten csak a hátrányai látszódnak.”
Azt is alapvető problémának tartja, hogy a társulatok nem tudnak megújulni, mert „minden be van betonozva, be van minden csontosodva rettenetesen.”
Minden színház belülről újul meg. Nagyon ritkán jön egy külső változás, ha meg jön külső változás és új igazgató, aki tényleg valami új rendszert hoz, az viszont politikai megfontolásból működik, nem pedig szakmaiból.
– mondja, és az egyórás beszélgetés folyamán ő is felidézi két élményét, amikor politikai félelmek miatt cenzúrázták.
Az első eset szülővárosában, Salgótarjánban történt, ahol a – Vidnyánszky Attila alapította Teátrumi Társasághoz tartozó – helyi színházban már gimnázium alatt színészként és rendezőasszisztensként részt venni a helyi színházban. Az egyetemi felvételije előtt rendezett ott egy Antigonét, amit a város vezetése letiltott. Ebben szerinte belejátszott az is, hogy épp a 2014-es választások előtt jártak, az általa rendezett előadásba pedig belevitte a közállapotok iránti általános dühét.
A legutóbbi salgótarjáni rendezésekor pedig az szomorította el, hogy kiderült: hiába vettek fel vele is interjút, nem lehet rajta a premierekről amúgy rendre tudósító megyei hírlap címoldalán, mivel ellenzékinek van elkönyvelve. Mint mondja, a két évvel ezelőtt bemutatott előadása – a Salgótarjánhoz hasonló kisvárosról szóló Szépkilátás – óta nem hívják rendezni sem őt sem, sem más, általa ajánlott rendezőket, akiket nem éreznek kellően NER-kompatibilisnek.
A másik eset az Operában történt, ahol 2021-ben mutatták be Az úrhatnám polgár kissé újragondolt változatát Tarnóczi rendezésében (az Eiffel Műhelyházban). Korábban már beszélt róla a nyilvánosságban, hogy a művészeti vezető által már elfogadott szövegkönyv kapcsán konfliktus alakult ki az utolsó pillanatban az Opera főigazgatójával, de most részleteket is mesélt az ügyről, amelyet Veiszer kérdésére nyilvánvaló cenzúrának – avagy az intézmény szempontjából: öncenzúrának – nevezett.
Az olvasópróba megtörtént az elfogadott szövegkönyv szerint, és így próbáltunk majdnem két hónapig. Aztán a főpróbán, két nappal a bemutató előtt, megnézték a házból páran, és a mai napig nem tudom, hogy ki – egy ügybuzgó valaki, a sötétben ülve – felviharzott Ókovács Szilveszterhez, és azt mondhatta, hogy baj van. És akkor bekérte Ókovács Szilveszter a szövegkönyvet, és már délutánra kaptam egy általa javított verziót – lilával bele volt írva a digitális vélemény –, hogy mit kell változtatni
– idézi fel Tarnóczi, hozzátéve, hogy olyan dolgokat is ki kellett szedni, amiket még Molière írt bele. Például azt, hogy egy gyémántgyűrűt kap az úrhatnám polgártól a grófnő – ez esetben Mészáros Mátétól Péterfy Bori.
Ezt nem lehetett, mert azzal hozta összefüggésbe, hogy Mészáros Lőrinc Andreának épp akkor ajándékozott ilyen gyűrűt, és akkor az se legyen. Vagy a tarló szót ne használjuk, mert az valószínűleg a Tarlósra utal. (…) Ókovács Szilveszter egyszer csak már azt is feltételezte, hogy azért hívtam el Mészáros Mátét erre a szerepre, hogy az a Mészáros Lőrincet jelentse. Véletlenül sem azért, mert iszonyatosan jó színész és szerettem volna vele dolgozni. Azt gondolom, hogy ez a félelem miatt van, és ez az öncenzúra volt a részükről. Felém viszont egy cenzúra, és abban is biztos vagyok, hogyha Szilveszter nézte volna ezt a főpróbát, akkor nem lett volna probléma, mert látta volna, hogy milyen ez az előadás.
Tarnóczi szerint ráadásul ezekben semmi szándékosság nem volt, őket pedig az Opera kérte fel a darabra, amelynek az alaphelyzete történetesen az, hogy van egy hirtelen meggazdagodott, kulturálatlan valaki, aki elkezd mindenkinek dirigálni.
Tarnóczi azt sajnálja a legjobban, hogy le volt tiltva arról, hogy Ókováccsal megbeszélje a dolgot. Azt mondták neki, hogyha nem változtatja meg a kért részeket, akkor elmarad a bemutató, őt terheli az előadás több milliós költsége.
Megijedtem, nem voltam elég bátor. Azt tudtam tenni, hogy behívtam mindenkit a bemutató előtt, és mindenkinek elmondtam, hogy mi történik. Nagyon jó érzés volt, hogy mindenki fel volt háborodva, és mindenki mellettem és a produkció mellett van. És úgy döntöttünk, hogy mindent megváltoztattunk, de semmit sem enyhítettünk, sőt. Valójában ez lett, csak ez egy kis ügyeskedés, és nem pedig kiállás amellett, hogy nem.
– mondja Tarnóczi, aki elmondása szerint ma már másképp intézné a dolgot. Elmeséli azt is, hogy a bemutatón egyébként bocsánatot kért tőle Ókovács Szilveszter, érzése szerint őszintén, majd „kicsit atyáskodón és leereszkedőn” azt mondta neki, hogy valójában őt akarta megvédeni. Tarnóczi azt nagyon sajnálja, hogy az eset – és az arról való nyilatkozatai – miatt valószínűleg elesik attól a lehetőségtől, hogy rendezzen abban az intézményben, ahol szerinte csodálatos emberek dolgoznak, akik nem mindig kapják meg a kellő megbecsülést és lehetőségeket.
Tarnóczi Jakabbal nemrég mi is csináltunk interjút, azt itt olvashatják: