Kultúra

Háromszáz év, egyetlen válás – ennyire hatékony volt az erdélyi házasbörtön

A kétségkívül szép történetnek prózai oka is van.

Az évszázadokon át jórészt szászok által lakott erdélyi Berethalom neve a legtöbbeknek kizárólag a temploma miatt lehet ismerős, hiszen a korábbi alapokon 1402-1524 közt gótikus erődtemplommá vált gótikus épület ma is elképesztő csodákat rejt: itt áll Erdély legnagyobb szárnyasoltára, ötszáz éves sekrestyeajtaját pedig a világ legbonyolultabb, tizenkilenc nyelvből álló, vízilófejet is rejtő díszes zárszerkezete díszíti.

A török támadásai ellen erős falakkal körülvett, a lakóknak harc esetén biztos menedéket adó templomdomb tartogat azonban még egy meglepetést: itt áll ugyanis az egymással

a rossz házasságokban élőknek szánt börtön, aminek köszönhetően a legenda szerint háromszáz év alatt mindössze egyetlen válás volt a környéken.

Alessio Damato / Wikimedia Commons Nem tűnik börtönnek.

Az elv egyszerű:

a zátonyra futott kapcsolatokban élőket legtöbbször két hétre (egyes források szerint legfeljebb másfél hónapra) összezárták, hogy megoldhassák a problémáikat.

Az első látásra leginkább egy pajtának, vagy valamilyen kiszolgáló épületnek tűnő házban csak a legszükségesebb berendezéseket helyezték el, jó részükből pedig csak egyet, így egy asztal mellett a házaspárok egy párnát, egy tányért és egy kanalat találhattak a helyiségben.

Draculina (Anne) / Wikimedia Commons

Ez egyetlen kivételtől eltekintve mindig működött – mondhatnánk, az együtt maradás oka azonban ennél sokszor jóval prózaibb lehetett. Az alig kétezerötszáz ember által lakott Berethalom jelenlegi lelkésze, Ulf Ziegler szerint nem a szerelem, hanem a túlélési vágy győzhetett, hiszen ha a házaspár másfél hónapon át nem tudta művelni a földjét, akkor kevés esélyük maradt arra, hogy a következő évben elég ételük legyen, így rá voltak kényszerülve, hogy kijussanak, és együtt dolgozzanak tovább – írja az Amusing Planet.

Daniel Rosca / Wikimedia Commons Berethalom távlati képe, központjában az erődtemplommal.

Az evangélikus szászoknál nem volt egyébként lehetetlen a válás – a házasságtörés például nyomós oknak számított –, de nyilvánvalóan az volt a cél, hogy a felek együtt maradjanak. Ha erre mégsem került sor, akkor a férjnek a vagyona felét volt feleségének kellett adnia, a második válásnál azonban ugyanezt már nem kellett megtennie.

Az apró terem ma múzeumként működik, Ziegler azonban arról beszélt, hogy még ma is vannak olyan párok, akik megkeresik, hogy használják újra a házat az eredeti rendeltetése szerint.

Ajánlott videó

Olvasói sztorik