Ismeretlen Magyarország sorozatunkban korábban számos alkalommal mutattunk már be szecessziós épületeket, ezek azonban jórészt a fővárosban, illetve az ország legnépesebb településein állnak.
Mai rövid epizódunkban épp ezért kilépünk az eddigi keretek közül, és Magyarország második legnagyobb területű, de csak negyvenezres Hódmezővásárhelyre látogatunk el, hogy felhívjuk a figyelmet a Tóalj utca meglepő épületére:
A Fliszár-házként emlegetett, három lakószintet magában foglaló csodát a Magyar Nemzeti Digitális Archívum szerint a Muraszombatról indult Fliszár Kálmán építtette, aki élete egy részét itt, a nyüzsgő Szegedtől könnyen elérhető, akkor pezsgő kulturális élettel rendelkező városban töltötte.
Az 1949-ig 1/b. házszámmal jelölt lakóház pontos építési éve, illetve tervezőjének neve nem ismert, formái, illetve színes kerámiadíszei pedig szintén nem segítenek az időszak megtalálásában, hiszen azok a tízes, sőt, kicsit megkésve akár a húszas évek bármelyik pontján a homlokzatra kerülhettek.
A három földszinti ablakot egykor felülről keretező, Medgyaszay István (illetve követőinek) munkáira – így például a Szent Gellért Szövetkezet budai lakóházára – emlékeztető háromszirmú díszek már csak az egyik nyílászáró felett látszanak, a négyszögletű lapok azonban még nagyobb számban képviseltetik magukat, sőt, az első emeleti nagy ablakok alatti kovácsoltvas virágtartó konzolok is a helyükön vannak:
Az igazi csodához persze az ég felé kell tekinteni, hiszen a népies hatást mutató faszerkezet megkopva ugyan, de még mindig ellenáll az elemeknek, sőt, az igazán szép színes díszek is ott rejtőznek:
Az épület utcai arca az elmúlt száz évben nem ment át gyökeres változásokon – egy teljes felújítás persze jót tenne neki –, a bejárata mellett azonban megjelent egy modern terasz, amit a lakók szemmel láthatóan örömmel használnak.
Fliszár 1937 január 2-án, ötvenkilenc évesen, hosszú betegség után hunyt el – a Vásárhelyi Ujságban megjelent gyászjelentése szerint
Temetésére evangélikus szertartás szerint, február 4-én került sor, a sírhelyig tartó úton pedig kedves fogata, illetve két kedvenc lova is elkísérte.
A Vásárhelyi Reggeli Újság a szertartás napján megjelent számában közölte a férfi rövid életrajzát:
Fliszár Kálmán Muraszombatban született 1877-ben. Iskoláinak elvégzése után diplomáciai pályára lépett és a háború után a kormány a párisi követséghez nevezte ki igazgatónak. Oda költözött tehát nejével, Tarkó Gizellával, akit Vásárhelyhez kedves rokoni szálak fűznek, hiszen Tarkó Ernő nyugalmazott vásárhelyi postafőtisztnek édes testvére. Fliszár Kálmán és neje többször jártak látogatóban Vásárhelyen […], igy szerette meg ezt a széles rónát itten s hat esztendővel ezelőtt Kutason vett szép tanyásbirtokot, melyet valóságos kastélyszerüvé és mintagazdasággá fejlesztett. „Itt fogunk megpihenni!…“ – mondotta.
A múlt esztendő júliusában jött nyugalomba s akkor költözött ki végleg a vásárhelyi birtokára, melyet minden nyáron addig is meglátogatott. A kutasi határrész közönsége csakhamar megismerte s aki megismerte, az meg is szerette ezt az aranyszívű, jóságos meleg érzésű férfiút, akit méltán neveztek el Kutas uj földesurának.
Szivének egész rajongó szerelmével csüngött ezen a vásárhelyi földön. Szép jószágállományát büszkeséggel nézegette s mutatta azoknak, akik őt felkeresték.
Legutoljára a Pósahalmi Olvasókör őszi szép ünnepélyén voltunk együtt vele. […] Néhány levél sárgult már a fákon és a Fliszár Kálmán emberi szervezetén is ott rágódott a kór. Beszélt, beszélt. Simogató volt a szava. Majd ha meggyógyulok, mondotta. Azután felment gyógyulást keresni Budapestre. S október végén jött haza. Attól kezdve azután nem mutatkozott többé. Míg Gyertyaszentelő napján délután 6 órakor tisztes feje az örök álomba hanyatlott bele.
