Meghalt Otar Ioszeliani grúz-francia filmrendező, aki a Szovjetunióban, Tbilisziben született 1934-ben, de később Párizsban telepedett le, és életműve jelentős részét Franciaországban forgatta, ahol szélesebb közönséget ért el a filmjeivel.
„A grúz főváros zenei főiskolája után Moszkvában fizikát és matematikát tanult, majd beiratkozott a szovjet főváros filmművészeti főiskolájára (VGIK), melyet 1965-ben végzett el. Rövidfilmek után első játékfilmjével (Lombhullás – Lisztopad, 1967) nemzetközi kritikai sikert aratott. A film naiv és kesernyés humora egybecsengett az akkor zenitjén levő cseh újhullám hangvételével (egyébként az épp Ioszeliani, Danyelija és mások néhány korai művével ismertté vált grúz film sajátos humora általában is sok rokonságot mutat a cseh humorral.) Minden filmjét lassú ritmusú, halk, pasztell-humor jellemzi, nem a cselekmény és a fordulatok fontosak benne, és mindig epizód-szerkezetűek. Jó néhány hőse elvágyódik, vagy elmenekül az ipari társadalomból” – írja pályájáról a Wikipedia.
Ioszeliani 1980-as évek elejétől élt és alkotott Párizsban. Ettől kezdve – egy dokumentumfilm kivételével – csak francia nyelvű játékfilmeket készített, francia produkcióban.
Életművének nagyobbik része a francia filmtörténethez tartozik. Mégis, műveinek grúz szemléletű formai és tartalmi jegyei sohasem változtak meg, és a francia filmművészetben – talán Jean Vigo, s részben Jacques Tati alkotásaitól eltekintve – nincsen művészi rokona és előzménye.
Ioszeliani 2011-ben életműdíjat kapott a Müncheni Filmfesztiválon, utolsó filmjét 2015-ben mutatták be.
A grúz miniszterelnök, Irakli Garibashvili mély szomorúságát fejezte ki Ioszeliani halála miatt, a grúz művészet megbecsült alakjának nevezve őt.
