Fanni kertjében virágok vannak, kismacskák és mindenféle holmi. Fanni egy erdőben él, házában számos dísz és tükrök, itt-ott. Fanni nem egyedül él. Lacival osztozik a házon és a kerten. Közös kis birtokukon minden nap építkezés zajlik.
Fannival közösen érkezünk meg az erdei kunyhóba. Nem sok idő telt el, de nagyon boldog, hogy ismét otthon lehet. Itt biztonságban van – már amennyire egy transz lány Magyarországon biztonságban lehet. Itt a természet hangjai mellett csak az idős férfi kopácsolása hallatszik. Laci, a hatvanéves, hajléktalan férfi másfél éve fogadta be Fannit, két héttel azután, hogy a tizenkilenc éves lányt a szülei kirakták otthonról. A Fanni kertje című, egész estés dokumentumfilm arról az időszakról szól, amikor ennek a két, a társadalomból kitaszított embernek az élete egy időre összefonódott. A bemutató márciusban volt és a film azóta elnyerte a Szarajevói Filmfesztiválon a zsűri különdíját, a magyar közönség pedig most tekintheti először a Verzió Nemzetközi Emberi Jogi Dokumentumfilm Fesztiválon.
Ez Somogyvári Gergő első egész estés dokumentumfilmje. A rendező néhány éve, a hajléktalanok közterületről való elüldözéséről szóló kormányhatározatra reagálva kezdett el forgatni, először csak egy rövidebb anyagot. A terepmunka során talált rá Fannira és Lacira, akik egy lomokból összeeszkábált kunyhóban éltek. Ezzel nagyjából egyidőben az országgyűlés megszavazta a transzneműek nemének jogi elismerését ellehetetlenítő törvényjavaslatot. Idén, lassan négy évvel később, a két határozatnak a gyakorlati következményei pontosan végigkövethetőek az egykori gyári munkás és a menedékre talált, transz tinédzser valószínűtlen kapcsolatáról szóló filmben.
A történet majdnem végig egy helyszínen játszódik: Tündér Kertben (legalábbis az angol cím szerint, ami Fairy Garden), ahol a mesebeli – de közben fájóan valóságos – figurák a mindennapjaikat töltik. Ez a kert egy varázsvilág, amin a film lassan, finom érzékletességgel vezet végig minket. A természet és az otthoni környezet képei összefolynak Fanni online bejelentkezéseivel. Ez nagyon jó döntés az alkotók részéről, mert amit Fanniból látunk és amit ő az élőzés során magából mutat, az egy és ugyanaz. Mindkettő csupa élet és élni akarás és mindkettőt élmény nézni. Nincs mit elunni rajtuk, mert nincs bennük vetítés, se olcsó exhibicionizmus. Egy tiszta küzdelmet látunk, küzdelmet az elfogadásért. A film feltárja a vlogolás és egyéb magányos, de mégis társas online tevékenységek egyik fontos értékét: a beszéd aktusa, a hangosan gondolkozás, magyarázás, és az azonnali visszajelzésekre reagálás mind arra trenírozza az embert, hogy gondolkodjon magáról és igyekezzen megérteni a saját működését a külső környezet viszonylatában. És ebben Fannitól sokat lehet tanulni, főleg mert rendkívül jó érzékkel szelektál a kommentek között. Tisztában van vele, hogy milyen minősítések károsak és mely visszacsatolásokból lehet építkezni. Nála ez valószínűleg egy túlélési stratégia, ami nem meglepő, megismervén, hogy honnan jön és miket élt meg.
Fanni mentálisan egyértelműen nincs jól. Pánikrohamokkal küzd, Xanaxból túl sokat szed be, és mentő is többször vitte már el. Hormonkezelésben vesz részt, és izgatottan figyeli, ahogy teste napról napra alakul. Ezt Laci segítségével finanszírozza, aki teljesen magától értetődően támogatja a tranzíció útján. Laciról – vagy ahogy Fanni hívja, Lackóról – is kapunk egy éles, de nem különösebben árnyalt képet. A Fannival való kapcsolatán keresztül viszont egyértelművé válik, hogy a férfiben mérhetetlen törődés és kitartás van. A múltjáról semmit nem tudunk meg, de látjuk, ahogy fáradhatatlanul épít. Építi a fészket, ahol messze a város zajától, ő és Fanni nyugodtan élhetnek. A kettejük kapcsolatában a teljes elfogadás gyakori anyázásokkal vegyül, az egész mégis arról tesz tanúbizonyságot, hogy a segítség és a gondviselés néha a legváratlanabb helyről érkezik.
A film végig teljesen nyers, nem akar többet mutatni, mint amennyit a szem lát. Ugyanis minden apró, új és visszatérő részlet ugyanannak a képnek az alkotóeleme, és ezek a darabkák a lehető legorganikusabb módon állnak össze a szemünk láttára. Ez a kép egy portré Fanniról, a fiatalkorának egy részletéről, amikor együtt élt Lacival a kertben, amit közösen építettek. És ez a kép azért ennyire érdekes, mert egy olyan életfázisban mutatja meg a lányt, amelyben a legtörékenyebb. Tudja, hogy ki akar lenni és hogyan szeretné élni az életét, de a környezete minden ponton beleavatkozik a fejlődésébe. Ugyanis itthon, fiatal transz nőként a munkavállalás elképesztően nagy kihívás, majdnem annyira, mint őszinte szerelmet találni. Pedig Fanni keresi, kutatja a lehetőségeket. Nem sokan hisznek benne, de Laci igen. Amennyire valószínűtlen, annyira érthető is ez a kapcsolat, és talán még szorosabb is, mint sok biológiai szülő-gyermek viszony. Keserédes együttélés, amely embert próbáló, de reményteljes.
És ez a film legerősebb attribútuma: két ember kapcsolatán keresztül világít meg olyan absztrakt kérdéseket mint, hogy mit jelent a jogegyenlőség, milyen felelőssége van a hatalomnak az állampolgárai felé, és hogy mi az, amit akkor is tudunk adni egymásnak, amikor semmink sincs. A film egyértelműen reagál a hajléktalanságot megszüntetni és a gyermekeket védelmezni hivatott törvényekre, nézése közben azonban mégsem a kultúrharcos állásfoglalás az első, ami beugrik.
Ezt a lezárás is hűen illusztrálja: Fanni és Laci(!) kertjétől fájdalmas búcsút veszünk. És miközben egy történet véget ér, a másik elkezdődik.
A film készítői egy olyan periódust örökítettek meg Fanni és Laci életéből, amihez foghatót fikciós forgatókönyvben sem gyakran találni. Egy valós történetet, amihez mindenki tud kapcsolódni, aki érzett már magányt, elutasítást, kapott vagy adott már segítségét, vagy veszekedett már a szülőjével és aztán mégis hálás volt neki, hogy mellette van. Fanni és Laci helyzete extrém, de – ha nem is ugyanezen a szinten – ezek a küzdelmek mégsem teljesen idegenek tőlünk. Összeségében a Tündér Kert meséje megrendítő, főként akkor, amikor az ember felteszi magának a kérdést: mégis hányan élhetnek ma így Magyarországon?
A Fanni kertje a november 22-29. között megrendezett Verzió Filmfesztivál programjában látható.
