Ez egy színházszakmai lépés, jellemző a politikába szédült gondolkodásunkra, hogy minden gesztus mögött ezt szimatoljuk, főleg a sajtó, pedig itt a színház működése, a zavartalan átmenet az ok
– mondta Mácsai Pál, aki a WMN.hu-nak adott interjút. Ebben a színházigazgató elmondta, hogy miután eldöntötte, hogy a következő ciklusban nem folytatja, világossá vált az is, hogy az Örkénynek új vezetése lesz:
Tehát a kiírást nagyjából egy évvel a ciklus lejárta elé kell hozni, hiszen mi már most azt az évadot tervezzük, amikor az új igazgató – egy bő év múlva – elkezdi a munkát. Ez így szakszerű, a világban legtöbbször így is történik: a régi és az új vezető együtt dolgoznak egy évadot.
Mácsai annak apropóján nyilatkozott, hogy bemutatták Tóth Barnabás Mesterjátszma című filmjét, melyben ő játssza az egyik főszerepet. Arra a felvetésre, hogy befolyásolhatja-e a film megítélését az a tény, hogy az NFI támogatta az elkészülését, Mácsai párhuzamot vont a Kádár-korszak Aczél György-féle kultúrpolitikája és a mostani között:
Ha valaki azt gondolja, hogy amit a Nemzeti Filmintézet támogat, az csak rossz lehet, gondoljon a szocializmus gyakorlatára, a három T korszakára: akkor is születtek remekművek, ahogy jelentéktelen kurzusmunkák is. Nem öröm, hogy ez rutin ma is, de tény, hogy a magyar alkotóknak történelmi tapasztalatuk van ebben. Az elmúlt száz évben hazánkban szinte csak kurzuskultúrák működtek, ideológiai rendelésekkel, de minimum elvárásokkal. Az a páratlan szellemi érték, ami létrejött – irodalomban, zenében, filmen, színházban, képzőművészetben –, leginkább mindig »annak ellenére« jött létre.
Kritikánk a Mesterjátszmáról alább olvasható:
