Én ettől a rezsimtől igyekszem nem elfogadni semmit címmel hosszú interjút készített a rövidesen hetvenedik születésnapját ünneplő Parti Nagy Lajossal az RTL.
A lap a közelgő kerek születésnapja alkalmából megjelenő verseskötete, a munkákat időrendi sorrendbe helyező Hadd legyek hűs apropóján ült le a művésszel, a beszélgetés azonban a versek elmúlt évtizedekben változó áráról, azok gyakorlatilag teljes piacképtelenségéről, a közéletet megrengető költeményekről, illetve a könyvről a politikára terelődött.
Szóba került Erdős Virág egy lapunkban megjelent interjúja, amiben a koronavírus-járvány indulásának évében biciklis futárrá vált költőnő azt mondta:
2020-ban József Attila-díjjal a hátizsákjában futárkodni még mindig nagyságrendekkel kevésbé gáz, mint mondjuk MMA-, NKA- vagy éppen Térey-ösztöndíjból élni.
Parti Nagy teljesen egyetértett ezzel a véleménnyel, majd hozzátette:
Én ettől a rezsimtől igyekszem nem elfogadni semmit. Semmi közünk egymáshoz, azon kívül, hogy kezdettől tagja vagyok a Digitális Irodalmi Akadémiának, ami ’98-as alapítású, tehát mikor még a Petőfi Irodalmi Múzeum mostani ura egyetemista korú volt, vagyis ezt nem a NER alapította. Nagyon tiszteletreméltó, amit Virág mond, viszont mit mondjon az ember azoknak, akik olyan helyzetbe kerülnek, hogy egyszerűen képtelenek nem elfogadni ilyen támogatásokat? Mit mondjon az ember egy filmesnek? De lassan már ezek a választási helyzetek sem lesznek, hogy elfogadjam, ne fogadjam, mert egyszerűen mindent kisöpörnek, ami nem az ő aranymercédeszeikből száll ki és származik. És ebből nem is csinálnak különösebb titkot.
Az irodalmár a Térey-ösztöndíjjal kapcsolatban is megosztotta a véleményét: szerinte azzal az volt a baj, hogy kutyafuttában találták ki, és végül erkölcsi döntés lett belőle.
Nagyon tiszteltem azokat, akik azt mondták, hogy a PIM-nek ebből az ösztöndíjából nem kérnek. Olyanok is, akiknek erre tényleg a villanyszámla szinten szükségük volt. És nem volt egy rossz szavam se azokra, akik azt mondták, hogy ez közpénz, és igenis elfogadják. Itt nincsenek jó döntések és főleg az nincs, hogy másoknak megmondd, hogy hogy kéne döntenie
– tette hozzá, majd arról beszélt, hogy
az egész közeg olyan, hogy akarva-akaratlanul bele akar vonni ezekbe a maszatos döntésekbe. Rád akarja húzni a maszatot minden körülmények között, a saját maszatját, mindenkit bele akar ebbe mártogatni. Ki megpróbál ebből teljesen kilépni, ki pedig megvonja a vállát, hogy egyszer élünk. Az üzleti élet nagyságrendjeihez képest ezek aprópénzek, de azt látni kell, hogy ez az értelmiségi réteg finoman szólva aprópénzből él.
A téma rövidesen a zenére terelődött, ahol a fiatal előadók ha kapnak is némi támogatást az államtól, nem fogják be a szájukat, és gond nélkül töltenek meg egy nagy koncerthelyszínt.
Ezzel kapcsolatban az író elmondta: valóban éles és kemény szövegeket írnak, és imponáló, ahogyan önerőből megcsinálták magukat, a közeljövőben való betiltásukra nem lát esélyt, sőt, mostanában épp Carson Comát hallgatott. Tetszett neki.
Parti-Nagy arról is beszélt hogy éles közéleti versek helyett inkább éles közéleti tárcákat ír, majd a riporter kérdésére – „A rendszeresen megjelenő publicisztikáiból jól kivehető, hogy nem túl szalonképesen fogalmazva tele van a töke” – hozzátette:
Tele,
majd az állammal kapcsolatos véleményét is megosztotta:
Ez egy EU-konform, szoft diktatúra, nem a retorziókról szól feltétlenül, hanem az elfoglalásokról, a körbefolyásokról és a kiéheztetésekről. Ez egy olyan nagyon rosszkedvű, egyre szarabbul berendezett, valami nagyon sötét felé tartó ország, ahol magánemberként még mindig lehet élni. Bizonyos fokig hátat fordítva annak, ami történik. Természetesen megteheted, hogy kevésbé fordítasz hátat, vagy még jobban. Ez az adott művészeti ág függvénye is. Egy író lényegében azt csinálja, hogy ül otthon és ír. Én végtére is ehhez az életformához szoktam. Egy karmester, egy filmes, egy színházcsináló ezt nem teheti meg.
