Kevés film aratott olyan egyöntetű sikert az elmúlt években, mint a Még egy kört mindenkinek. Thomas Vinterberg rendezését beválogatták a cannes-i versenyprogramba, de végül nem ott mutatták be, mert a 2020-as fesztivál a koronavírus-járvány miatt elmaradt. A film diadalútját ez csak késleltetni tudta, feltartóztatni nem: a következő évben egészen az Oscar-gáláig menetelt, ahol a várakozásoknak megfelelően Vinterberg átvehette a legjobb nemzetközi filmnek járó díjat.
A Még egy kört mindenkinek tehát egyszerre lett művészfilmes és közönségsiker. Innen nézve érthető, hogy a középfajú szórakoztatásra, az egyszerre intelligens és nézőcsalogató előadások létrehozására felesküdött Orlai Produkció lecsapott a színpadi jogokra. Vinterberg ugyanis eredetileg színdarabot írt, nem forgatókönyvet. A sikeres dán premier után kezdett el dolgozni a filmadaptáción, méghozzá a lánya, Ida bátorítására és közreműködésével. Ida aztán a forgatás ideje alatt autóbalesetben meghalt, Vinterberg és barátja, a film főszereplője, Mads Mikkelsen viszont úgy döntöttek, az ő emlékére mégiscsak befejezik a filmet. Így rakódtak személyes tétek a Még egy kört mindenkinek talányos és keserédes történetére, amely egyszerre szól a részegség pusztító és jótékony hatásairól; az életközépi válságról és az életörömről.
Rögtön el kell oszlatunk azok reményeit, akik kifejezetten a mai magyar valóságra átírt változatra lennének kíváncsiak. Paczolay Béla rendező és Zöldi Gergely fordító jogi okok miatt, de a produkciós iroda gyakorlata alapján sem változtathattak a neveken. Így a hősök maradtak Dániában, és az előadás szeptemberi, fővárosi premierjén mi is Martin, Nikolaj, Peter és Tommy csetlés-botlását figyelhettük.
A szoros értelemben vett adaptáció tehát elveszi annak a lehetőségét, hogy kifejezetten a tanárok itthoni dilemmái, a magyar pedagógussors felől nézzük az előadást. Erre azonban nincs is szükség. Ha magyar színészeket látunk, ezeket a tanárokat úgyis jobban a sajátjainknak érezzük, mint a film hőseit, akik közül Martint mégiscsak egy világsztár, Mikkelsen alakította.
Vinterberg és írótársai, a forgatókönyvön vele együtt dolgozó Tobias Lindholm és a színpadi változat munkatársa, Claus Flygare itt csak a négy férfira koncentrálnak. Sem a diákjaik, sem a családjuk nem jelenik meg a színen. A filmmel ellentétben nem látjuk, hogyan viselkednek otthon, az iskola pedig, frappáns megoldással, maga a színház, ahol Martin adandó alkalommal a nézőket kérdezi ki történelemből.
Így a négy hős elsősorban egymásnak játszik. Kísérletük, hogy egy norvég pszichiáter elmélete alapján folyamatosan fél ezreléken tartsák véralkoholszintjüket, leginkább a másiknak szól. A külvilág reakciói, a spiccesen megtartott órák miatt kialakuló, szolid iskolai botrányok jelenetei nélkül az előadás egysíkúbbá, egyúttal intimebbé is válik, és még több súly nehezedik a színészekre.
A színpadi hagyományoknak megfelelően a mellékszereplők az elrajzoltabb, harsányabb karakterek. Tommy, a tesitanár már azelőtt alkoholista, hogy tudományos alapot kapna az iváshoz, míg Peter, az iskolai kórus vezetője excentrikus gesztusaival és pikírt megjegyzéseivel hívja fel magára a figyelmet. Tommyt Epres Attila, Petert Debreczeny Csaba játssza. Mindkettejük nagy erénye a pontosság: abban a néhány jelenetben vagy jeleneten belüli szituációban, amikor rájuk vetül a fókusz, megsejtetnek valamit ezeknek a figuráknak a karikatúrán túli, valódi jellemvonásairól. Debreczenynek ráadásul énekes magánszáma is van, amiért mindig hálás a közönség.
Nikolaj szerepében Schruff Milánra hárul a feladat, hogy a felütésben elmagyarázza a nézőknek Finn Skårderud elméletét a fél ezreléken tartandó véralkoholszintről. Schruff hamar a kívülálló, a kalauz pozíciójába kerül, és ezt a szerepét az előadás végéig sem tudja maga mögött hagyni. A négy barát közül Nikolaj marad a leginkább kontúrtalan, a legkevésbé megjegyezhető, de ez inkább a karakter előadáson belüli szerepéről, és nem színészi erőtlenségből adódik.
A valódi főszerepet, Martint Király Attila kapta, aki viszont éppen a kezdeti szándékos erőtlenségből, tétovaságból bontja ki a történelemtanár alakját. Eleinte Martinnak van a legkevésbé kedve belevágni a tudományos ivásba, idővel viszont a kísérlet motorja lesz. A színházban folyamatosan látható, az utóbbi években a tévében is megint többet foglalkoztatott Király tud élni azzal a lehetőséggel, hogy Martiné a legösszetettebb jellem a társulatban, emiatt az együttérzésünk is leginkább felé irányul. Ezzel együtt egyik színész sem akar a másik fölé nőni, ami nemcsak az ő rokonszenves összjátékukat, hanem Paczolay Béla rendezői arányérzékét is dicséri (néhány éve ő rendezte egy másik dán filmsiker, az Ádám almái magyar színpadi változatát is).
Meddig érdemes alkalmazkodni a közösség játékszabályaihoz, ha a saját boldogságunkkal kell fizetnünk a konformitásért? És hol van a lázadás határa? Észrevesszük-e, ha a szabadságvágytól fűtve a saját életünket és másokét tesszük tönkre?
Akit pedig az érdekel, felveszi-e a versenyt Király Attila táncos nagyjelenete Mads Mikkelsen emlékezetes és virtuóz filmvégi produkciójával, megnyugodhat: felveszi.
A Még egy kört mindenkinek színpadi változatát Budapesten a Belvárosi Színházban játsszák.
