Hetvenkét éves korában elhunyt Szirtes András filmrendező, operatőr, vágó, színész és zenész – írja pályatársa, Fodor Tamás színész tette közzé a Facebookon. Lapunknak pedig több, különálló forrás is megerősítette a hírt.
Szirtes egy elektroműszerész szakközépiskola elvégzése után, villanyszerelő ipari tanulóként alig tizennyolc évesen lett a Mafilm munkatársa, ahol villanyszerelőből és műszerészből lassan segédmikrofonossá, vágóasszisztenssé, vágóvá, segédoperatőrré, operatőrré, rendezőasszisztenssé, majd rendezővé vált, végigjárva a szamárlétrát.
1974-1977 között a Színház- és Filmművészeti Főiskola filmvágó szakán tanult, közben azonban elvégezte a Marxizmus-Leninizmus Esti Egyetem filozófia-esztétika szakát (1975) is. 1987-1989 között az Egyesült Államokban tartott egyetemi előadásokat, majd a rendszerváltás után hazatérve megalapította a Szirtes-Film Kft.-t, aminek haláláig vezetője maradt.
Az egy ideig a Kiskörút fölé magasodó, városi legendák övezte tornyot is kézben tartó – abból saját irodát akart faragni – Szirtes munkásságát háromszor a filmszmele különdíjával (1987, 1995, 1996), 1996-ban A filmkritikusok díjával, 1998-ban Balázs Béla-, 2011-ben pedig Herczeg Klára-díjjal ismerték el.
Munkái közül kiemelkedik a kísérleti Hajnal (Allegro), ami félig amatőr filmként, különböző gyárakban engedély nélkül filmezve készült.
Egyik éjjel, amikor az Óbudai Gázgyárnál forgatott, elkapták a rendőrök, mert azt hitték, kémkedik. Elkobozták a kameráját, és előhívták a felvételeket, hogy megnézzék, mi van rajtuk. Miután nem találtak rajtuk „kémtevékenységre utaló nyomokat”, visszaadták a rendezőnek. Szirtes rájött, hogy így az állam költségén hívathatja elő az anyagait, amire egyébként nem lett volna pénze, ezért később már szándékosan fogatta el magát a rendőrökkel. Azok egy idő után rájöttek a trükkre, és már nem kobozták el a felvételeit
– írja róla az NFI.
