Máté először is viccesen örömét fejezte ki amiatt, hogy Szilvi elkésett, mert ha itt lenne, nyilván minden mondatnál kijavítaná beszámolóját, talán egyenesen minden korábbi emlékét korrigálná azzal az indokkal, hogy nem pontosan úgy történt, ahogyan Máté meséli. Ám a majdani exfeleség nem volt ott a lezárt teremben, így a férfi belefogott történetébe, amely szerint először egy XIII. kerületi ruhatisztítóban találkoztak, emlékei szerint Patina Patyolat volt az intézmény neve. Ő volt előrébb a sorban, és éppen azt magyarázta az üzletvezető néninek, hogy az egyik legjobb barátjának az ingjét hozta, az ő szervezete mutatott olyan védelmi reakciót, amelynek során megszabadul a gyomorba jutott tápláléktól. A sokat látott üzletvezető egykedvűen fogadta a vallomást, s tudatta, a héten ő a kilencedik, aki amiatt veszi igénybe szolgáltatásait, mert a legjobb barátja ruháját kell kitisztíttatnia, egyúttal jelezte neki, már nem olyan fiatal, hogy mindent elhiggyen, inkább arra biztatja Mátét, legyen kissé figyelmesebb. Továbbá, amikor utoljára ellenőrzi az ing zsebét a ruhadarab leadása előtt, ne egyes szám első személyt használjon tevékenysége megnevezésére, mert annak nyomán veszíthet hitelességéből a barát bajáról szóló monológja. A mellette ülő Evelin, az aktuális szerető arca mozdulatlan maradt, hiába fürkésztem, nem láttam rajta indulatot. Mintha magabiztos lett volna abban, amiben az életben a legnehezebb magabiztosnak lenni: hogy a múlt idő jele múlt időt jelöl. Ám a Niki által föltűnően magabiztosnak, a nőkhöz való közeledésben professzionálisnak leírt Máté beszámolója szerint a Szilvivel való találkozásakor nem mert kezdeményezni, köszönt, majd kis szégyenpírrel az arcán kiosont a mosodából. Csakhogy nem tudta kiverni a fejéből a nőt, ezért elhatározta, megszerzi Szilvi számát, amihez azonban csak a patyolatos néni nyújthatott neki segítséget.
Korábban már nem egyszer bírálta a helyet ódivatúságáért, minthogy nem applikációt használtak, e-mailt írtak, hanem telefonhívással jelezték az ügyfélnek, ha valami miatt csúszott a tisztítás, esetleg előbb készültek el egy darabbal. Külön bosszúságot okozott neki, hogy a munkavállalók, cégvezetők becézték üzletüket, a Patina Patyolat nevében rendre PaPa-ként mutatkoztak be minden beköszönéskor. Ám e protokollt ezúttal áldhatta, mert e metódus fönntartása érdekében minden alkalommal elkérik a betérők telefonszámát, amelyet rögzítenek azon a papíron, amelyen a feladatot és a határidőket is. Máté tehát úgy gondolta, semmi bonyodalom nem várhat rá, elmeséli, élete nője állt ott mögötte, csak hát akkor hirtelen megrogyott a térde, így segítségre van szüksége, hogy hozzáférhessen, nagyon szépen kéri, könyörgi, adják meg a számsort. Ám tökéletes meglepetésére a néni a GDPR-ra hivatkozott, adatvédelmi aggályokat sorolt, továbbá látványosan megsértődött, hogy micsoda indiszkrét cégnek nézi vállalatát, ami azért is sértő, mert ő bizony például még arról sem beszél, hogy a gyomorból előtörő táplálékdarabok kinek a milyen ruhadarabján kötnek ki, s higgyen neki Máté, mindenféle testnedvet és -váladékot látott már mindenféle darabon és szöveten, ám sohasem adott ki olyan történeteket, amelyek e nyomokon születhettek. Máté már megbánta a kísérletet, kezét tördelve kért bocsánatot amiatt, hogy ilyesmit mert kérni, hamarost ott tartott, hogy elfelejti azt a hátközépig érő barna hajat viselő, barna szemű nőt, akinek bőre is barnább volt kissé az átlagnál, márpedig ez a férfi gyöngéje volt, a túlzottan fehér bőr neki mindig is életszegénységet üzent.
Inkább már annak örült, hogy nem okoz bonyodalmat látogatásai elmaradása, amely, ugye, együtt jár másik nő feltűnésével. Tudta, ha így alakulna, bosszúra számíthatna, biztos volt abban, hogy bulik árasztják majd el az albérletet, amelynek állandó lakója olyan hangosan élvezi majd a szexet a következő hónapokban, hogy füldugóval kelljen aludnia. Aztán a néni hirtelen megszólalt: ötvenezer. (Noha számos cég már euróban bonyolítja tranzakciói többségét, ahogyan a munkavállalók fizetését is mind többen utalják ebben a pénznemben Magyarországon, partnereim egy része pedig multinacionális vállalat, ráadásul a szöveg nemzetközi terjesztése is indokolná, az elbeszélés autentikusságát meg kellett őriznem, ezért a magyar pénznemben megadott summákat nem váltottam át euróra-dollárra, ám olyan kulcspontokon, amikor az összegnek kiemelt a jelentősége, elhelyezzük a QR-kódot, amely a Magyar Nemzeti Bank aktuális napi árfolyamaira irányítja a felhasználót. E megoldás alkalmazását javasoljuk majd az idegen nyelvű, Magyarországon kívüli célcsoportoknak szánt verziók készítésekor is.) Máténak felakadt a szeme, mert sok mindenről hallott már, Kelet-Európában, Magyarországon töltötte az életét, de a patyolat-korrupció mégis csak olyasmi volt, aminek létezése meglepte. Nem volt nála ennyi készpénz, de az üzletvezető megnyugtatta, kártyával is tud fizetni, hiszen nem tart semeddig sem elkönyvelni egy menyasszonyi ruha tisztítását (12.850 forint), egy síkabát rendbehozását (8650 forint), két bőrkabát regenerálását (kétszer 12.000 forint), a maradék meg összejön ingekből. Máté lehúzatta tehát az ötvenezer forintot, s megkapta a számot. Úgy döntött, még a történtek hatása alatt felhívja Szilvit, akinek előadta, hogy ő az a férfi, aki előtte azt hazudta a mosodában, hogy a legjobb barátjáé az ing, amelyet lehozott, mert a szervezet védekező mechanizmusainak egyike keretében a gyomorból a szájon át előtörő táplálék foltjai díszítették. Máté szerint Szilvi nagyokat nevetett a bemutatkozásán, majd megkérdezte mit szeretne, mire a férfi gondolkodás nélkül felelte: randevút kérni. Csakhogy Szilvi a pontos ajánlatot kutatta, ekkor realizálta Máté, talán hiba volt előkészítés hiányában, még a patyolatos telefonszám-biznisz hatása alatt felhívni a kinézett nőt, de már nem volt visszaút, és mivel hirtelen kellett felelnie, úgy döntött, el nem engedi a kis közös sztorijukat, így elhívta Szilvit: mosni.
Máté nem tudott már kifordulni a retorikai zsákutcából, így futott tovább előre a ködös egyirányú utcában, amelynek végén akkor csupán annak a gyönge fénye pislákolt, hogy reménybeli partnere ajánlata után nem vágta rá azonnal a készüléket. Mivel a szívükben örökre vidékiek általában a vidéki gyermekkorukból értik és érzik a világot, ezúttal is odasietett segítségért: a disznótorok emlékezete uralta el elméjét. Ennek nyomán azzal igyekezett nyugtatni Szilvit, hogy dehogy magához hívta első randira mosni, mit is föltételez róla, dehogyis, ilyen udvariatlanságra nem lenne képes, ő valójában sertésvágásra invitálta, ahol belet lehet mosni. Máté állítása szerint az erre adott válasznál biztos volt benne, hogy vagy feleségül veszi Szilvit, vagy a világ legeslegvégére fut előle, a lány ugyanis azt kérdezte tőle: az enyémet?
Máté annyit megjegyzett, hogy a fölvetett két verzió közül végül mindkettő megvalósult, elvégre összeházasodtak, ám a sztorijukat most a válóbulijukon meséli éppen. Nevetések kísérték a történetet, ám addigra már fölfigyeltem rá, hogy Karin csöndben, kikerekedő szemekkel kérdezgeti Klárit, a Net4You kommunikációs igazgatója pedig olykor vállát vonogatja. A svéd nő aztán a privatizált tudásszerzés helyett a közösségieskedés mellett döntött, s ebből az is kiderült, Klári érdemben nem tudta letörni kíváncsiságát, minthogy onnan indult a kérdéssora: Mátééknak vágóhídjuk van-e, vagy egyáltalán miért akart randihoz állattelepre menni. Akkor Lóri átvette a fordítás feladatát, miután Vendel rámutatott, hogy a magyar nem csupán az országnak, de a partinak is a hivatalos nyelve, vagyis saját nyelvén felszólította arra, hogy a saját nyelvüket használja. Karin ezt nem tudta megtenni, ennek ellenére elkezdődött érdeklődésének intenzív kielégítése. De három válasz sem telt el, és a kíváncsi svéd elbizonytalanodott Lóri angol tudásában, Fanni és Klári azonban megnyugtatták, a videós tökéletesen fordít. Karin erre úgy reagált: meglehet, hagyniuk kéne akkor az egészet, mert ez olyasmi, amit nem ért most meg, majd a szabadulás után vigyék el inkább megmutatni, miről is beszélnek. (Noha a társaság tagjai értetlenkedtek a nő értetlenkedése miatt, én képes voltam belehelyezkedni az idegen kultúrák képviselőinek helyzetébe. Ez a tudás már csak tanulmányaimból is fakadt: elvégeztem korábbana budai Nelson Mandela Szabadegyetemen egy 120 órás interkulturális kommunikáció és menedzsment tanfolyamot. Ezen, ugye, megtanultam, hogyan kell a saját hitrendszereinket, tudásainkat, tapasztalatainkat kizárni, amikor másik kultúrából érkező szemével akarjuk látni a világunkat, valójában lényegében úgy kell elképzelnünk, mintha egy újszülöttel beszélgetnénk. Ennek nyomán számomra hamar nyilvánvaló vált, hogy indokolt Karin meghökkenése, amikor arról értesül, hogy az otthon tartott, nevelt sertéseket egy rituális szokásszisztéma alapján végzik ki a magyarok a hidegebb időszakokban. Golyóval, késsel végeznek az állattal, majd a tetemet kiterítik valahová az udvarra, ami után gázpalackos pörzsölővel égetik a bőrét. Egyébiránt ennél a résznél kétségtelenül akadtak fordítási problémák, minthogy körmönfontan kell átültetni olyan idegen nyelvbe a szót, amelyben ugyanolyan jelentéstartománnyal nincs jelen egyetlen nyelvi alakzat sem. Ettől még úgy van, hogy pörzsölővel égetik a bőrét, majd tisztítják, mielőtt lemosnák, hogy aztán ott az udvaron vágják darabokra a holttestet.) Hogy Karin a Máté-sztori lényegéig eljusson, a bélmosást kénytelenek voltak elmagyarázni neki, de akadályozta a haladást, hogy azt végképp nem értette, miért isszák a magyarok a népi-nemzeti italukat, a pálinkát az elhunyt sertés lábáról levágott körömből, még ha e szokás átadása nem is lett volna szükségszerű ahhoz, hogy a bélmosás folyamatát leírják neki.
Végül, ha lassan is, de megérkeztek a hurka- és kolbászöltésig, e fronton azonban nem csupán Lóri, de a többi résztvevő fordítási képességeinek korlátai is megmutatkoztak, minthogy internet hiányában az okostelefonok sem tudtak segíteni, hogy képekkel illusztrálják a magyarázatot. Karin alapvetően brutálisnak bélyegezte az eljárást, állatkínzást is emlegetett. Előbbi ügyben Klári, utóbbiban Evelin volt hangos szövetségese, s Niki volt az, akivel megküzdöttek az ügyben. Ő ellentámadásként példakérdésekkel tesztelte őket például arról, zavarja-e őket, hogy hány négyzetméter jut az egymás nyakán tenyésztett csirkékre a nagyüzemekben, illetve adnak-e esetleg ott nevet az állatoknak, mint ahogyan sok kis vidéki otthon udvarában álló ólban megteszik ezek a barbárok, ahogyan ők címkézik a magyarokat. Niki szerint árulkodó, hogy ez a viszony borzasztja Karint, nem pedig a nagy cégek milliós állattelepei, ahol úgy pakolják egymás hátára az állatokat, hogy az konkrét fojtási kísérlet. Karin harciasabbá vált, szerinte ugyanis millió regula és állatvédelmi egyezmény szabályozza a tenyésztést, és biztosíthat mindenkit, hogy az ott dolgozók nem vedelnek életvizet körömből úgy, hogy e barbár és beteg hagyomány kedvéért megcsonkítják a halottat.
Arról nem szólva, hogy az imént még Niki volt frusztrált Mikiék kisállattartási szokásai miatt, a kiscicák élve temetését nem tartotta olyan rítusnak, amire kulturális emlékezetet kell építeni. A felek még feszültek voltak egymásnak, de Donát (Team Szilvi) elterelte a témát, amikor boldogan, de angolul és elég hangosan ahhoz, hogy mindenki ráfigyeljen, megjegyezte, ez a kinek a belét kérdés annyira, de annyira Szilvi. Ez az ő játékossága, amely mögött mindig ott van a viccen túli valóság, ami az: manapság bármikor felhívhat minket egy pszichopata, aki elhív minket mosni.
Pető Péter: Olyan gyönyörű ez a szöveg, hogy csak pucéran olvasom
Kalligram, 2023
