Életének hetvenkettedik évében kedden elhunyt Jandó Jenő Kossuth- és Liszt-díjas zongoraművész, a Zeneakadémia egykori zongoratanára, a hazai és nemzetközi koncertélet legendás alakja – tudatta a felsőoktatási intézmény kedden az MTI-vel. Jandót hajnalban, budapesti otthonában érte a halál. A zongoraművészt a Zeneakadémia saját halottjának tekinti, temetéséről később intézkednek – áll a Zeneakadémia közleményében.
Jandó 1952. február 1-jén született Pécsett. Szülővárosában kezdett zongorát tanulni, majd 1968-ban felvételt nyert a Zeneakadémiára, ahol Nemes Katalin és Kadosa Pál növendéke volt. Pályája sikeres hazai és nemzetközi versenyszereplésekkel kezdődött: az 1970-es budapesti Beethoven Zongoraversenyen harmadik, az 1972-es versailles-i Cziffra György és az 1975-ös milánói Dino Ciani versenyeken második helyezett lett, 1973-ban a Magyar Rádió Zongoraversenyén és 1977-ben a sydney-i Nemzetközi Zongoraversenyen kamarazene kategóriában pedig első díjat nyert – olvasható a közleményben. Mint írták, 1974-ben, közvetlenül diplomája megszerzése után kezdett el tanítani a Zeneakadémián, ahol 2020-ig zongorista generációk tucatjait nevelte ki.
Jandó a magyar zenei élet egyik legaktívabb résztvevője volt, Európában, Amerikában és Japánban is nagy sikerű koncerteket adott. Olyan karmesterekkel dolgozott együtt, mint Ferencsik János, Fischer Ádám, Kocsis Zoltán, Lamberto Gardelli, Ligeti András, Giuseppe Patané, Peskó Zoltán, Jurij Szimonov és Antoni Wit. A Hungaroton, a Laserlight, majd a Naxos szólistája lett, több száz hangfelvételével alighanem a magyar lemezpiac legfoglalkoztatottabb zongoristája volt. A klasszikus zeneirodalom avatott előadójaként repertoárján tartotta többek közt Beethoven, Mozart és Schubert összes zongoraszonátáját, valamint Mozart 27 zongoraversenyét, de Liszt- és Bartók-előadásait is gyakran méltatták. Liszt Ferenc saját hangszerén lemezre játszott egy válogatást a műveiből. 1992-ben a Liszt Társaság Nemzetközi Lemeznagydíjával ismerték el azt a felvételét, amelyen a szerző posztumusz zongoraversenyét játszotta.
Munkásságáért 1980-ban Liszt Ferenc-díjat, 1987-ben Érdemes Művész kitüntetést, 1995-ben Bartók-Pásztory-díjat, 1997-ben Kossuth-díjat, 2004-ben Magyar Klasszikus Zenei Díjat, 2006-ban Bartók Béla-emlékdíjat, 2014-ben pedig Prima díjat vehetett át – olvasható a közleményben. A zongoraművészt a Zeneakadémia saját halottjának tekinti. A zongoraművész temetéséről később intézkednek – áll a Zeneakadémia közleményében.
