Richard Dreyfuss az amerikai PBS tévécsatornának adott interjút, és egy ponton felmerültek az Oscar új diverzitási kritériumai, amelyek alapján 2024-től kezdve a filmeknek új inklúziós minimumoknak kell megfelelniük, hogy az Oscarért versenyezhessenek: a színészek és a stáb adott százalékát bizonyos alulreprezentált kisebbségi csoportoknak kell kiadnia. A műsorvezető megérdezte A cápa és a Harmadik típusú találkozások sztárját, mit gondol ezekről az új szabályokról:
Hánynom kell tőlük. Nem szabadna, hogy bárki megmondja nekem, mint művésznek, hogy igazodjak a morál legutóbbi elképzeléséhez. Mit is kockáztatunk? Azt, hogy megbántunk embereket? Ezt nem lehet törvényileg szabályozni. Hagynunk kell, hogy az élet élet maradjon
– mondta Dreyfuss, aki 1978-ban, a Hölgyem, Isten áldja! című romantikus vígjátékért kapta meg a maga Oscar-díját.
A színész a feketére mázolt Laurence Olivier Othello-alakítását is védelmébe vette az 1965-ös brit Shakespeare-adaptációban. A „blackface”-nek nevezett arcfestést azért tartják különösen sértőnek, mert a 19. században hagyományosan így parodizálták fehér előadók a fekete rabszolgákat az elterjedt, jellemzően rasszista varietéműsorokban.
Laurence Olivier volt az utolsó fehér színész, aki eljátszotta Othellót, és ez 1965-ben volt. Blackface-ben tette, és csodálasan alakította a fekete karaktert. Azt mondják, hogy én nem játszhatok többé fekete szereplőt? Másnak meg azt, hogyha nem zsidó, nem játszhatja el a címszerepet A velencei kalmárban? Megőrültünk? Tudjuk még egyáltalán, mi a művészet? (…) Ez annyira lekezelő, gondolat nélküli és gyerekként kezeli az embereket.
A 2025-ös Oscar-gálától bevezetett – vagyis a jövő évi filmtermésre már vonatkozó – diverzitási szabályokról lefektetésük után írunk bővebben, a részleteket ebben a cikkünkben olvashatják.
