Kultúra

Vidnyánszky szerint nincsenek orosz résztvevők a színházi olimpián, és nagyon sajnálja az ukránokat

MTI / Soós Lajos
MTI / Soós Lajos
Egymásba kapaszkodásról, kapcsolatteremtésről és kommunikációról beszélt.

A tervekkel ellentétben mégsem érkezik a budapesti színházi olimpiára a kijevi Ivan Franko Színház, hiszen korábban ígéretet kaptak arra, hogy nem lesznek orosz fellépők az eseményen, ez végül nem így történt, hiszen a szentpétervári Alekszandrij Színház művészeti igazgatójának, Valerij Fokinnak REX című darabja, illetve Perszepolisz című, a Putyin-szimpátiáját nyíltan vállaló, az orosz állami tévének is előszeretettel nyilatkozó Anton Saginnal készült filmje is bekerült a programba – írtuk meg hétfőn.

A helyzetre most Vidnyánszky Attila a Magyar Nemzetnek reagált: a cikk szerint Fokin a találkozót szervező nemzetközi bizottság tagja, a REX című darabot az olimpiai programtól függetlenül játsszák a Nemzeti Sztínházban, a Perszepoliszt pedig épp ukrán kérésre vették ki a programból, majd helyezték át a Színház- és Filmművészeti Egyetemre (SZFE).

A szakember hozzátette:

Semmi olyan új fejlemény nem volt az elmúlt hetekben, amiről az ukrán fél ne tudhatott volna akkor, amikor aláírta a szerződést, mert élő szerződésünk van. A márciusi sajtótájékoztatón én valóban hidakról, kapcsolatteremtésről és kommunikációról beszéltem, akkor ők valóban írtak egy levelet, hogy számukra ez elfogadhatatlan, mire én visszaválaszoltam, hogy meg kell érteniük, hogy mi így építjük fel az egész színházi olimpiát, és ebben a helyzetben sokszorosan fontosnak tartom azt, hogy kapaszkodjunk egymásba és ne engedjük el egymást, ami lerombolódik, azt mi, a kultúra emberei próbáljuk valahogy visszaépíteni, és ne szakítsunk meg minden kapcsolódási pontot. Ők azután írták alá a szerződést, hogy olvasták a válaszomat.

Vidnyánszky a Magyar Nemzetnek többször is kijelentette, hogy nagyon sajnálja a kijevi társulatot, hiszen az rettenetesen nehéz helyzetben van, majd a teátrummal való háború előtti kapcsolatokról is megemlékezett:

mi akkor is hívtuk őket, amikor még nem volt háború. Nekünk akkor is érdekesek voltak, és barátként tudtunk együttműködni, még Beregszászba is meghívtam őket, azzal a tudattal, hogy viszontmeghívásra soha nem számítok, mert Ukrajnában az elképzelhetetlen, hogy egy nemzetiségi színház az ottani Nemzeti Színházban bemutatkozzon.

Ajánlott videó

Olvasói sztorik