Laura Dave könyve alig két év alatt járta be a szokásos diadalutat: az amerikai írónő 2021 májusában jelentette meg a The Last Thing He Told Me című könyvét, amely azonnal a New Yorker bestsellerlistáján találta magát. Manapság a kötelező haladási irány innen a streaming felé vezet, a női szerzők nőközpontú történetei iránt egyébként is különösen nagy érdeklődést mutató Reese Witherspoon pedig produkciós cégével, a Hello Sunshine-nal azonnal le is csapott a megfilmesítési jogokra. Az utolsó szavai kétségkívül illik nemcsak a cég portfóliójába, hanem az utóbbi időben olyan, hihetetlenül sikeres, nőket középpontba állító drámai minisorozatok közé is, mint a Hatalmas kis hazugságok, a Tudhattad volna vagy az Egy botrány anatómiája.
Az utolsó szavai olyan szolgalelkűen simul bele ebbe a műfajba, mintha receptre írták volna: adott egy gyönyörű és végtelenül boldog pár már-már giccsbe hajló idillje, aztán egyik pillanatról a másikra kiderül, hogy semmi sem az, aminek tűnik, beüt a krach, amely heroikus küzdelmekbe sodorja a főhősnőt. A Jennifer Garner által alakított Hannah is ilyen: férjével, Owennel nem is lehetnének nagyobb összhangban, igaz, a családi harmóniát némiképp beárnyékolja, hogy a nő látszólag teljesen hiábavalóan küzd a férfi korábbi kapcsolatából származó tinilány, Bailey szeretetéért. Owen azonban a cégét érintő botrány miatt egyik pillanatról a másikra eltűnik, csupán néhány vészjósló üzenetet és egy táska pénzt hagy maga után, Hannah pedig magára marad az őt erősen megvető mostohalányával az egyre fenyegetőbb körülmények közt.
A kívülről tökéletesnek tűnő, belül súlyos titkokat rejtegető férjek és a bili borulását követően a helyzettel megküzdő feleségek ezerszer elmesélt, feldolgozott, megfilmesített története ez, ám ennek önmagában még nem szabadna az elcsépelt, sokadjára újramelegített történet érzését keltenie – hisz épp a fent felsorolt sorozatok közt is akad szép számmal példa az ellenkezőjére. Az utolsó szavai azonban mintha meg sem próbálna kiemelkedni a kötelezőből, mintha egy lustán kivitelezett, megúszós adaptációt látnánk.
Karakterei a három epizód alapján nem többek, mint kétdimenziós thrillerbábuk: a Garner által alakított Hannah személyiségmentes karakterének egyetlen feladata, hogy védelmezze Bailey-t, ezen túl egyelőre az égvilágon semmit nem tudunk meg róla. A tinilány egyetlen tulajdonsága, hogy ő egy tinilány, aki rühelli a mostohaanyját, Owent pedig leginkább flashbackekből ismerjük meg, de egy is elég lenne a jellemzően romantikázás közben mutatott múltbéli jelenetekből ahhoz, hogy kiderüljön: ő a rejtélyes, sármos férfi, aki imádja a lányát és a feleségét. Ha már a saját főhőseit sem teszi izgalmassá, emberivé a sorozat, az több, mint problémás, ám még fájóbb mindez úgy, hogy kifejezetten jó színészeket pocsékoltak kifejezetten rosszul megírt szerepekre.
Garnert jó lenne végre megkínálni egy igazán jó szereppel, elvégre Sydney Bristow-ként az Aliasszal egy időben a sorozatsztárok elitjébe tartozott, itt viszont nem bíznak rá többet néhány elszánt vagy aggódó tekintetnél. Nikolaj Coster-Waldaura még mostohább sorsot rótt a sorozat, igaz, sokkal kevesebb játékidőt kap, és az első három epizódban nagyrészt semmitmondó flashbackekben imádja a lányát vagy szerelmes a feleségébe. Mindannyuiknál rosszabbul járt azonban Angourie Rice, akinek újabb nagy dobása lehetett volna ez a sorozat az Easttowni rejtélyek után, amelyben Kate Winslet mellett dobbantott nagyot. Itt csupán duzzogó tiniként számítanak rá, aki, mintha a tiniközhelyek lexikonjából venné a szövegeit – erre bárki képes lett volna, kár volt elpocsékolni a fiatal ausztrál színésznő tehetségét a leheletvékony szerepre.
Az utolsó szavai – amelynek forgatókönyvét több epizód esetén is a regény szerzője jegyzi férjével, Josh Singerrel közösen – sajnos nem ebből az egy sebből vérzik, maga a történet is egy érdektelenné lúgozott, már-már unalmas thriller. „A férje nem az, akinek gondolja” – hangzik a bántóan lassan döcögő első epizód végén hatalmas cliffhangerként bedobott mondat, amely nagyjából jól mutatja, milyen a sorozat izgalmi faktora.
Az első három rész alapján egyelőre Az utolsó szavai mintha a thrillerek ellentétét próbálná összehozni: feszült pillanatokból alig akad, akcióból szintén, az átlagosan negyvenperces részek kínosan lassan csordogálnak. Bár érezhetően későbbre vannak ütemezve a nagy rádöbbenések, a félidőnél inkább elaltat, mint darálásra ösztönöz a sorozat. Mindez amiatt fáj a leginkább, mert nem egy délutáni műsorsávos tévésorozatról, hanem egy Apple-produkcióról van szó – komoly színészgárdával, bestseller-alapanyaggal és Reese Witherspoonnal, akinek többé-kevésbé jó szimata van az ilyen történetekhez, mégis egy olyan sorozat lett Az utolsó szavai, mintha az ígéretes elemeket egy sorozatgenerátorba töltve készítettek volna tökéletesen súlytalan és érdektelen thrillert.
Az utolsó szavai (The Last Thing He Told Me), 2023, új epizód minden pénteken az Apple Tv+ kínálatában. 24.hu: 3/10
