Cash Carraway viszonylag friss arc a brit történetmesélők közt: azzal robbant be a köztudatba, hogy 2019-ben kiadta a Skint Estate című memoárját, amelyben saját élményeiről ír, és amelynek életrajzi elemei nagyban visszaköszönnek az Ázott kutyákban is. Carraway maga is nagyon hasonló körülmények közt nyomorgott, mint a sorozat főhősnője: egyedülálló anyaként egy ócska peepshow-ban dolgozott, aprópénzért nézhették a férfiak, ahogy az üveg mögött táncol. Ez kellett ahhoz, hogy eltarthassa lányát, akit egyedül nevelt, miközben írói karrierről álmodott. Keserédes élményeit jobb híján blogjára írta meg, így fedezte fel egy kiadó. A Skint Estate óriási siker lett, a Times hamar rá is elsütötte a már ezerszer elhasznált, de ettől még nem kevésbé hízelgő „az új generáció hangja” bélyeget. A siker értelemszerűen beizzította az ilyenkor beizzítandó gépezetet: a megfilmesítésért folytatott harcot a BBC nyerte, és egy előzménykönyv is tervben volt. Végül azonban egyikből sem lett semmi, Carrawayt az HBO csábította magához, így készült el végül a streamingóriás égisze alatt az Ázott kutyák, amely ugyan bőven tartalmaz életrajzi elemeket, mégsem a Skint Estate adaptációja.
Bár a magyar cím legfeljebb a vizes kutyabunda jellegzetes szagát idézheti fel a nézőben, az eredeti cím, az angol rain dog máris kontextusba helyezi a sztorit: a kifejezést olyan emberre használják, aki nem találja az útját – nem véletlenül viseli Tom Waits 1985-ben megjelenő albuma is ezt a címet. A dramedy főszereplőire ez abszolút igaz, sőt, ennél elveszettebbek már nem is lehetnének. A főszereplőt, Costellót épp kilakoltatják a lányával együtt, de látszik, hogy rutinosan pakolják össze pillanatok alatt minden ingóságukat, nem először rakják utcára őket. Az egyedülálló anya írói álmokat dédelget, miközben egy eldugott sikátor kukkoldájában próbálja összetáncolni a lakbérre valót.
Nem olyan család ez, amelyet egy gyerek nyugodt szívvel küldene be a szülői értekezletre, de a kislány, Iris ennek ellenére talán a kis kompánia legkiegyensúlyozottabb tagja, hisz minden viszontagság ellenére ők hárman tényleg feltétel nélkül szeretik egymást, még ha ezt a legfurcsább módokon fejezik ki. A történetet színezi egy sor szintén elveszett, a maga nemében már-már bizarr karakter a brit társadalom minden szegletéből: ilyen Costello legjobb barátnője, aki apja temetési bizniszében próbál megmaradni, de a látszólag jólétben élő nő ugyancsak állandóan bajba kerül – hol egy telefonfülkében ébred részegen, hol az apja fegyelmezi, amiért a felravatalozott halottakkal szelfizett.
Az Ázott kutyák az első két epizód alapján távolról sem az a tipikus felemelkedéstörténet, ahol egyszer csak a csóró, testéből élő nőt felfedezik, Costello szempontjából sokkal inkább a munkásosztálybeli lét küzdelmeiről szól. A briteknél a hatvanas évek óta népszerűek a kitchen sink drámák, amelyek a perifériára szorult szegény réteg mindennapos harcát helyezik középpontba, ebbe a sorba illik ez a darab is. Az Ázott kutyákról még a 2010-es években rendkívül népszerű Misfits is eszünkbe juthat, pláne azért, mert a főszereplő, Daisy May Cooper kifejezetten ugyanazt a karaktert hozza, mint a Kellyt játszó Lauren Socha abban a sorozatban. De nemcsak róla ugorhat be egy másik sorozatkarakter: a Selbyt játszó Jack Farthingot látva a néző eltűnődhet, hogy vajon mit keres napjaink Londonjában a fiatal Zámbó Jimmy, annyira hasonlít bizonyos jelenetekben az őt játszó Olasz Renátóra A Királyból.
A sorozat rendkívül jól pedzegeti azt is, hogyan használja ki a média a Costellóhoz hasonló státuszban levő szegényeket. Mikor egy újságírónő gyanúsan nagy érdeklődéssel fordul az anya felé, ő már beletörődő óvatossággal vág vissza: „Nem leszek a liberálisok eheti áldozata.” És igaza is lesz: egy egyedülálló, nehéz sorsú anyáról szóló újságcikk jól hangzó szalagcímmel hozza a lájkokat és az elismerést az újságírónak, csak épp a lényeg marad ki belőle: hogy alanya nem egy szánalomra méltó figura a társadalom mélyéről, nem a nyomor kampányarca, hanem egy hús-vér ember.
Ez ám a csórópornó a köbön
– üvölti Costello a lakótelepi ház folyosóján, miközben kilakoltatják, de a sorozat remekül találja el, hogy ne tobzódjon hőseink sikertelenségben, sokkal inkább kellő empátiával áll hozzájuk még akkor is, ha épp nehéz szimpatizálni velük. Ilyen például az, amikor Costello egy kis pénzhez jutva azonnal kaparós sorsjegyet vesz, vagy épp jobb híján betöri barátnője autójának ablakát, hogy legyen hol aludniuk lányával. Nehéz megérteni, mégis elfogadásra késztet a sorozat, ennek érdekében pedig a humorhoz nyúl az Ázott kutyák: vérbeli dramedyként a legmélyebb pillanatokat is humorral üti el, és az apró, abszurd pillanatokban bővelkedő sztorinak ez kifejezetten jól is áll.
Az Ázott kutyák meglepően lassan bontakozik ki: a legérdekesebb kérdést egyelőre jótékony homály fedi, amely szintén a sztori előnyére válik. Selby és Costello múltjáról ugyanis mélyen hallgat az első két epizódban a történet, pedig láthatóan szövevényes múlt köti igazi se veled, se nélküled-kapcsolatba a párost. A meleg férfi igazi jelenség a sorozatban: Selbyt szétfeszíti a belső nyugtalanság, amelyet vagány nemtörődömségbe csomagol, és mivel rejtélyes előéletéről eddig alig árult el bármit a sorozat, az Ázott kutyák egyik legizgalmasabb karaktereként indít.
Lehet, hogy nyomorgunk, de legalább nevetni tudunk rajta – lehetne az Ázott kutyák mottója, a brit csóróság mélyéről ugyanis nem panaszt, hanem keserédes nevetést hallatnak inkább a szereplők. Az HBO Max sorozatában az első két epizód alapján benne van a potenciál, hogy igazi kellemes meglepetésdarab legyen a franchise-ok, true crime-sorozatok és fajsúlyos drámák által dominált sorozatfelhozatalban. Fanyar, gyakran egész morbid végletekbe hajló humora miatt egész biztosan nem lesz mindenki sorozata, de akit nem borzaszt el egy ravatal mellett szexelő pár, annak érdemes próbát tennie vele.
Ázott kutyák (Rain Dogs), 2023, hétfőnként érkező epizódokkal az HBO Maxon. 24.hu: 8/10
