Karrierjének indulásáról, a világmegváltásról és a magyar filmipar jelenlegi helyzetéről mesélt Tarr Béla Gulyás Mártonnak a Partizán eheti adásában.
Valójában nem akartam filmes lenni. Tényleg nem
– kezdi meglepő vallomással az interjút a Kossuth-díjas rendező, akinek aztán egy 8 mm-es Quartz kamera változtatta meg az életét, amelyet tizennégy évesen kapott, nagyon hamar bele is fogott a filmkészítésbe.
Tizenhat évesen az ember azt hiszi, hogy meg tudja változtatni a világot, ma azt gondolom, hogy ha sikerült valamennyire megváltoztatnom a filmnyelvet, ami szinén a világ része, akkor mégis csináltam valamit.
Tarr részletesen mesél karrierjéről és munkásságáról, de Gulyás arról is kérdezte a rendezőt, hogy miként éli meg a mellőzöttséget, azt, hogy hiába a világ egyik legjelentősebb rendezője, a magyar állam nem akarta bevonni őt a hazai filmipari folyamatokba.
Nem hülyék ezek, azért gazdagok, mert nem szórják a pénzt hülyeségekre. Ki a francot érdekel, hogy van-e magyar film vagy nincs? A mozik tele vannak az Avatarral. A mozgóképipar megy, de át van politizálva. Nézd meg most mi folyik. Rákay Philip. Mondjak még bármit ezek után? Szépen elvitte az állami támogatást
– válaszolta a rendező. Bevallása szerint anno Jancsó Miklóssal közösen írtak egy petíciót, amelyben a kultúráért, mint alapvető emberi jogért álltak ki, ám „egy úthengerrel semmit sem tudsz csinálni.”
Orbán Viktorral sosem találkozott szemtől szembe, ám egyszer együtt repültek Los Angelesből Budapestre. A magyar miniszterelnök Szijjártó Péter társaságában volt, a repülőút alatt a Nemzeti Sport cikkeit beszélték ki meglehetősen hangosan.
Zajosak voltak, én meg aludni akartam
– idézi vissza a találkozót Tarr.
A teljes beszélgetés elérhető a Partizán YouTube-oldalán:
