A Magyar Művészeti Akadémia fenntartásában működő Magyar Építészeti Múzeum és Műemlékvédelmi Dokumentációs Központ (MÉM MDK) a Kárpát-medence legnagyobb építészeti és örökségvédelmi gyűjteményével rendelkezik, ennek pedig mostantól a hazai lakáskultúra egyik megteremtője, Kaesz Gyula (1897-1967) saját tervezésű és használatú bútorai is részei – olvasható a MÉM MDK oldalán közzétett hírében.
A művész
a hazai nagyközönségnek – írják, hozzátéve, hogy
Kaesz a XX. század egyik legjelentősebb magyar belsőépítésze, bútortervezője volt. Számtalan grafikai megbízása mellett családi házakat, üzletportálokat, kiállítási pavilonokat és lakások, középületek, üzletek belső berendezését tervezte, de bútortervezőként is jelentős alkotónak számított. Az Iparművészeti Iskola (ma Moholy-Nagy Művészeti Egyetem) tanáraként tervezők több generációját tanította. Felesége, Lukáts Kató (1900–1990) a harmincas években főként képeslapokat, plakátokat, csomagolásokat tervezett, a háború után pedig mesekönyveket illusztrált (Gőgös Gúnár Gedeon, Mesebolt, Zengő Ábécé).
A házaspár 1951 márciusában költözött be a Budapest, V. Petőfi tér 3. szám alatti lakásba. Új otthonuk berendezésének nagy részét a korábbi, Krisztina körúti és Fejér György utcai lakásuk, illetve szentendrei nyaralójuk bútorzatának felhasználásával oldották meg. Szinte valamennyi bútordarab és világítótest Kaesz Gyula tervei alapján született az 1930–1940-es években, és több darabról tudható, hogy a korszak jeles iparosainak kivitelezésében készültek. A házaspár otthona gondosan megőrzött, intakt módon maradt fenn Budapest belvárosában.
A lakás a közelmúltig szinte teljes egészében érintetlenül őrizte azt az állapotot, amelyet a házaspár az 1950-es évek elején kialakított. Ez a körülmény, illetve az, hogy a bútorzat jóformán valamennyi darabja Kaesz eredeti és egyedi tervezésű alkotása, kiemelkedő muzeális értékké emeli a teljes berendezést, és a magyar enteriőrművészet kivételes emlékének tekinthető.
A bútorok közül néhány itt, az intézmény hivatalos oldalán látható.
