Kell-e nekünk egy hatodik Sikoly-film? A kérdést már az egy évvel ezelőtt debütáló ötödik, és egyben a szériát egyszerre folytató és rebootoló, pusztán csak Sikoly címre hallgató film is felvetette, ám meglepően biztató választ adott erre. Egyszerre gyűlt össze a régi generáció és az új, és ha nem is volt semmi olyan újító szándék benne, mint Wes Craven 1996-os első részében, korrekt iparosmunka volt, amely visszahozta az ikonikus fehér álarcos gyilkost, és továbbra is kellő öniróniával állt saját magához.
A tavaly visszatérő ötödik rész legkomolyabb húzóereje az volt, hogy huszonöt év után is vissza tudták csábítani az időközben felnövő tinigenerációt, és kiderült, hogy sem Sidney Prescotték elszántsága, sem az eredeti bagázs által árasztott nosztalgia nem kopott meg a több mint két évtized alatt. És bár a régi szereplők jótékony hátszelével mutatkozott be az új generáció, egyértelműen az eredeti felállás legyőzhetetlennek hitt triója, Neve Campbell, Courtney Cox és David Arquette volt az, akik vitték a hátukon a filmet.
Úgy festett, hogy a nosztalgiáról továbbra sem kell lemondani, a tavaly januári bemutató után a stáb még Campbell-lel együtt nagy egyetértésben hangsúlyozta, hogy mindenki benne van a folytatásban is, a kezdeti eufóriához hozzátartozó rózsaszín köd felszállása után azonban már kevésbé volt meg az összhang. Új generáció ide vagy oda, a legnagyobb kérdés továbbra is az maradt, hogy vajon Sidney-ék visszatérnek-e a folytatásra. Ennek alakulását végül nem a kreatív szempontok, hanem az anyagiak döntötték el. Hiába szeretett volna Campbell visszatérni, nem ajánlottak neki elég pénzt, emiatt úgy érezte, hogy míg nőként rengeteget küzdött az anyagi megbecsülésért,
a felkínált ajánlat nem felelt meg annak az értéknek, amelyet a franchise-nak hoztam.
Így a széria – egyelőre – nélkülözni kényszerült az igazi final girljét. Courtney Cox ezzel szemben a másik álláspontot képviselte: ő azt nyilatkozta, hogy Gale Weatherst ingyen is eljátszaná, ha kellene, ő maradt is a folytatásra. Más kérdés, hogy az egyre fogyatkozó eredeti szereplőbandával a Sikoly 6 forgatókönyve már látványosan nem tud megküzdeni, Gale Weathers van is meg nincs is, a cselekmény például egyáltalán nem változott volna, ha az ő szála kimarad belőle. Ezen probléma szempontjából még látványosabb Hayden Panettiere szerepe, akinek a szerepeltetése inkább tűnik vésztervnek, mint nagy dobásnak: ha már Campbell nincs, ássunk elő egy másik régi karaktert. Panetterie azonban sosem volt a széria ikonikus karaktere, hiába próbálja a film annak beállítani, emiatt meglehetősen súlytalan szereplője a Sikoly 6-nak.
A történet ezúttal kilép a már jól megszokott woodsborói közegből, ám a korábbiaktól ellentétben ezúttal nem Hollywood, hanem a keleti part felé veszi az irányt. Nemcsak minden embernek, minden franchise-nak is el kell egyszer jutnia New Yorkba – gondolja ma minden második filmkészítő –, aki tehát eddig pont az Empire State Buildinget és a kukákkal szegélyezett sikátorokat hiányolta a Sikolyból, az most örülhet, egy ideig legalább biztosan. A városnak ugyanis elsősorban nem a „New York-iságát” használják ki: nincs kaszabolás a Times Square-en vagy lesből támadás a Wall Street-i bika mögül, sokkal inkább a metropolisz kontra kertvárosi, fehérkerítéses idill ellentétpárt használja fel arra a következtetésre jutva, hogy ha Ghostface üldöz, teljesen mindegy, hol vagy. Túl kreatív megoldásokat azonban nem választ, egyedül a már előzetesben is ellőtt metrós támadás az, amelynél az ember azt mondja: emiatt tényleg volt értelme helyszínt váltani.
Az ötödik részben felvonultatott új generáció tehát New Yorkot célozza meg, ott kötnek ki a mészárlást túlélő fiatalok. Akármennyire is erőlködött az előző rész, hogy a Sikoly-veteránok mellett a Z-generáció Sidney Prescottjai is bemutatkozhassanak, a visszatérő négyesből legfeljebb a főszereplőről vannak halvány emlékei az embernek, na meg a Jenna Ortega által játszott Taráról, de róla is csak azért, mert a tavaly ilyenkor még alig ismert színésznő azóta már a világ új Wednesday-e. Ortega befutása a produkció különös szerencséje, valószínűleg sokan indulnak meg majd a mozikba csak azért, hogy a kizökkenthetetlen Addams-lány arcán végre rettegést lássanak.
Bár nagyobb hangsúlyt kap a folytatásban, mint az előzőben, karaktere nem igazán mutat túl a megmentésre szoruló kishúg-skatulyájánál, aki azért néha persze villant egy-egy Wednesday-nézést is. A hatodik rész ugyanis nagyjából pont erről szól: Tara csak élné az egyetemisták gondtalan életét, de az előző epizód traumáiból kikecmeregni képtelen nővére minden sarok mögé veszélyt képzel. Érezhetően okoz néhány feszült pillanatot egy testvérpár közt, amikor a harcias nővér herén sokkolózza Tara kiszemelt egyéjszakás kalandját, de hamar kiderül, hogy tényleg körülöttük ólálkodik a maszkos figura. Innentől kezdve a Sikoly 6 teszi azt, amit a Sikolyok szoktak: hullanak a szereplők, folyamatosan változik a gyanúsítottak listája, és közben a slasher műfaj kliséin metapoénkodik a film.
Mert a folytatás ismét szolgaian pipálja ki a kötelezőket: saját, agyonhasznált műfaját parodizálja ki, amelyet meglepő módon még mindig egész kreatívan csinál. Ráadásul nemcsak a műfajon, az egész Sikoly franchise-on, sőt, a franchise-jelenségen is köszörüli a nyelvét. A már előző részben megismert Mindy (Jasmin Savoy Brown) ismét időről időre filmelméleti kiselőadást tart arról, ki lehet közülük a gyilkos és minek kell történnie, és még azt is elülteti a néző fejében, hogy egy ilyen folytatásban már a főszereplők sorsa sem biztos. Ennek némileg ellentmond az, hogy még sosem voltak ennyire késállók a szereplők: Nagy bátorságra vall viszont az, hogy szinte teljesen leszoktak a készítők erre a részre a tavaly csúcsra járatott jump scare-parádéról, ami legalább annyira volt sajátja a szériának, mint amennyire üdítő, hogy el tudták engedni. Egyúttal azt is bebizonyítja, hogy a rettegve bejelentett X korhatár-besorolás legfeljebb egy közepesen ügyes marketinghúzás volt, az arról szóló hangzatos címek, miszerint soha ilyen durva nem volt még a Sikoly, erősen túloznak.
A rendezői székekbe ezúttal is visszatérő Matt Bettinelli-Olpint és Tyler Gillettet a hatodik rész után sem fogja senki azzal vádolni, hogy a földbe állította a franchise-t, a Sikoly 6 ugyanis nagyjából pontosan azt tudja, amit az elődje: nagy tisztelettel dédelgeti a szériát, ismét felmondja és tovább csavarja a biztossá vált receptet, miközben nem fullasztja ki, de nem is találja fel azt újra. A Sikoly 6 egészen biztosan nagyot fog menni a mozikban, a kokainmedvék és horror-Micimackók korában korrektül szórakoztat.
Neve Campbell helyett most már van a szériának egy Jenna Ortegája, igaz, ez a tény nem kifejezetten a film minőségének érdeme, sokkal inkább a hirtelen A-listás szupersztárrá avanzsáló színésznő státuszáé. A folytatás egyrészt miatta is garantált, másrészt a Sikoly 6-ot az előrejelzések már most az anyagilag legjobban teljesítő résznek remélik, amely legalább 100 millió dolláros bevételt hozhat. És míg a hatodik rész valóban nem lő bakot, kérdés az, hogy az egyre fogyatkozó eredeti szereplőgárda nélkül meddig lesz még szórakoztató évről évre nagyjából ugyanazt látni, meddig tud fárasztó önismétlés nélkül saját magán jópofáskodni egy franchise? Vajon kell-e még az a hetedik rész?
Sikoly 6 (Scream 6), 123 perc, 2023. Március 9-től látható a magyar mozikban. 24.hu értékelés: 6,5/10
