Két mini dokusorozat is érkezett februárban az HBO Max magyar kínálatába az Amber Heard-Johnny Depp fiaskóról: két darab kétrészes sorozat, ugyanattól a gyártótól, ugyanabban a szemléletben: a még 2021-ben készült Johnny vs Amber és a tavalyi Johnny vs Amber – Az amerikai per. A két dokusorozat egyike sem volt eddig nálunk elérhető, relevanciájuk viszont tagadhatatlan, hiszen a Johnny Depp és Amber Heard között zajló pereskedés messze nem csak a milliomodik újabb sztárbotrány, pláne nem pusztán egy eldurvult celebválás: az ügy messze-messze túlmutat önmagán, minthogy annyi téma fonódik benne össze, hogy azt felsorolni is nehéz.
Lássuk az elején: a középkorú férfiak kapuzárási pánikja és a fiatal nők apakomplexusa csattant össze, amikor Johnny Depp és Amber Heard annak idején a felejthető Rumnapló című film forgatásán megismerkedtek, majd egymásba szerettek. Mindkét fél jó ideje meglévő, stabil kapcsolatot adott fel a bimbózó románcért, bár e szóhasználat nem helytálló: nem lassú bimbózásról, inkább starthelyzetből a sztratoszféráig hatoló robbanásról volt itt szó. Itt kell behoznunk a következő témát, ami a Depp-Heard drámában kiemelendő: a sérült párkapcsolati mintákat beteges love-bombingtól gyors ellobbanásig, és általában a hírességek mentális egészségének siralmas állapotát, azt, ahogy ezek a lélekben rendszerint traumatizált gyerekként élő emberek felnőttesdit próbálnak játszani egymással, több-kevesebb sikerrel. A világsztárélet kódolt kórosságán, a rajongás vakító hatásain, a sztárkultuszon, a figyelő tekintetek átkán, a közösségi média manipulatív erején és gyilkos, mérgező mivoltán is adódik alkalmunk elmerengeni, nem beszélve a brit és amerikai jogrendszer különbözőségeiről, utóbbi különös gumiszerűségéről és hajlamáról a (média)cirkusszá silányulásra.
Nyilvánvaló – hisz ez a fő téma –, hogy a történet segít mélyre ásni a párkapcsolaton belüli hatalmi pozíciók, féltékenység, bántalmazás, (egyébként nemfüggetlen) párkapcsolati erőszak témáiban és az alkohol-, valamint drogfüggőség iszonyatában, sőt – bár Depp-rajongók légiói fognak ezen felháborodni, de –, vaskosan benne van az inherens, rendszerszintű nőgyűlölet is. Apró, de szórakoztató aspektusként felvillan a filmértékelő oldalak indulatokkal körülvett alkotások kapcsán mutatott működésképtelensége is. A sor még hosszan folytatható lenne: olyan állatorvosi ló ez az ügy, amelyen keresztül a világunk egészen lesújtó mennyiségű mocska tanulmányozható és tanítható.
Ahogy az a fentiekből már felvillant, a két sorozat egyedi megoldást választott az állást-nem-foglalásra: mindkét sorozatnak van egy Johnny-epizódja, mely az ő szempontjából, kvázi neki igazat adva meséli el a történetet, és van egy Amber-epizódja is ugyanígy. Ezzel az éles kétfelé választással a film egyfelől pártatlanságra törekszik – bár azáltal, hogy Heard oldala mindkét sorozatban a második részbe kerül, olyan érzést kelt, mintha a nőé lenne az utolsó szó –, és finoman állást is foglal, csak éppen nem a felek oldalán, hanem azon vélemény mellett, hogy a valóság közel kibogozhatatlan. Kényelmes, sőt, megúszós álláspont, de a készítők szempontjából érthető önvédelem: ebbe a mocskolódásba, nem csoda, hogy nincs kedvük belekeveredni. Mindazonáltal a Depp-rajongóknak nem lesz kedvence egyik sorozat sem, hisz ők nyilvánvalóvá tették, Depp számukra érinthetetlen, így minden, rá nézve terhelő információ csak rosszindulatú lehet.
És hogy miért van két sorozat: azért, mert két perről beszélünk. Az első a brit, a második az amerikai perről szól, mindkettőt Johnny Depp indította, az elsőt a Sun brit bulvárlap ellen, amiért abban „feleségverőként” hivatkoztak rá, a másodikat pedig Amber Heard ellen, amiért egy 2018-as, a Washington Post online kiadásában megjelent véleménycikkében családon belüli erőszak túlélőjeként hivatkozott önmagára. Hogy egyik pert sem Heard indította, az önmagában is beszédes, ahogy a filmben megszólaló egyik szakértő fogalmaz:
Johnny Deppnek van »baszd meg pénze«: ha valami feldühíti, megteheti, hogy sokmilliónyi dollárért ügyvédeket fogadjon.
Ezt persze könnyű megmagyarázni azzal, hogy ő bukott óriásit az erőszakvádakkal: karrierje, legalábbis egy időre gyakorlatilag lenullázódott, ám, hogy ez mennyire lesz tartós, az kérdéses volt már az első, de a tavaly nyári második, még gyomorforgatóbb per után is. Depp ugyanis egy pert elvesztett, egyet megnyert – és megnyert egy harmadikat is, egy nem hivatalost: a közvélemény ítéletét, ami, mint az a film egy szakértőjének szájából elhangzik, hírességek esetében bizony sokszor nagyobb súllyal esik a latba, mint a bíróság ítélete. Bár ehhez igazából a perekre sem lett volna szükség: a rajongókat az sem tántorította volna el Depp mellől, ha tíz bíróság húsz ítélete húzta volna rá a vizes lepedőt, ahogy nem tántorította el a brit perben előkerült tonnányi, nem éppen hízelgő hangvételű sms, videó, miegyéb – de, mint azóta tudjuk, nem ez történt.
Az eredmények tehát rég ismertek, a két sorozat ezért inkább a hogyanokról, a kulisszák mögött zajló bírósági-közéleti zsonglőrködésről mesél, ezzel pedig nem fest megnyugtató képet az igazságszolgáltatásról. Különösen a második, Az amerikai per alcímű sorozatra igaz ez, amely azzal, hogy Depp jogi csapatát és egy rakás független szakértőt megkérdez – Heard ügyvédei nem vállalták a szereplést –, legfőképpen nem is erről a konkrét perről mond el sokat, sokkal inkább arról, milyen nyúlós, hajlékony dolog is az amerikai igazságszolgáltatás. Meg is tehették ezt, minthogy megtalálták a szükséges kiskaput, Virginia állam kapcsolatát az üggyel, ugyanis a Washington Postot, mely a per tárgyát képező véleménycikket megjelentette, ebben az államban szolgálják ki: szerverei, nyomdái vannak itt.
Ugyancsak az amerikai igazságszolgáltatási rendszer visszásságait lovagolta meg a Depp-team azzal, hogy elérték a bírónál, a Heard-csapat kérése ellenére sajtónyilvánossá tegye a pert: az esküdteket ugyanis így óhatatlanul is befolyásolhatták a Depp támogatására a tárgyalóterem elé és a tárgyalóterembe gyűlt rajongók, valamint az a közösségimédia-cunami, ami az ügyet övezte. Ez volt a megye történetének első olyan pere, ahová beengedték a kamerákat, ezzel a bíróság garantálta, hogy a már korábban is a valóságshow-kultúrával összefonódott ügy még inkább a trashrealityk színvonalára süllyedjen.
Johnny Depp mindezt rutinosan forgatta még inkább a saját előnyére, a tanúk padján gondosan elejtett megszólalásai pólómintává, mémalapanyaggá váltak – ahogy ez Heard szavaival is történt, csak ellentétes előjellel, és egyébként a jelek szerint nem kizárólag a rajongók önszántából: komoly szakértők mozgatták a szálakat azért, hogy az online tartalomgyártók felkapják az ügyet, éspedig Deppnek kedvező hangvételben. A nyilvánosság ennek a pernek nemhogy nem használt, de egyértelműen ártott: vásári komédiává és nyilvános lincseléssé sorvasztotta azt, ami épp összetettsége, bonyolultsága okán kőkemény elfogulatlanságot, hideg fejet követelt volna minden döntéshozótól.
És mindeközben persze a dokuk ügyesen rángatják a néző véleményét – már, ha van olyan néző, aki nem eleve elfogultan ül le a sorozatok elé –, hogy hihetőnek tűnjön mindkét fél igaza.
- Hiszen tényleg gyanús, hogy a többi metoo-üggyel szemben Heard mellett nem sorakoztak fel hasonló sztorikkal mások.
- Hiszen tényleg minek ment Heard férje hotelszobájába, közvetlenül a távolságtartás kimondása után?
- Hiszen tényleg miért forgott annyit a telefon kamerája, hangrögzítője?
Vagy a másik oldal:
- Miért ne bánthatta volna a feleségét Depp egy piás-drogos ámokfutása részeként?
- Írt-e volna egy nem bántalmazó ember részletes tervet arról, miként gyalázná meg elégetett és vízbe fojtott exneje holttestét, hogy biztosan tudhassa, hogy halott?
- Nem pont így, ilyen taknya-nyála egybefolytan szokott-e beszélni hasonló traumáiról egy bántalmazott nő?
A sorozat sokat tesz érte, és elég jó sikerszázalékot is ér el abban, hogy epizódról epizódra máshova húzzon a néző véleménye.
Ám mégis muszáj kiemelni, hogy a megúszós üzenet, miszerint az igazság nem megismerhető, valójában legfeljebb ideiglenesen lehet igaz. Előbb-utóbb ki fog derülni a valóság, ha most még túl közelről is nézzük is a történteket. Mert igen, férfiakat is ér családon belüli erőszak. Igen, a Depp-Heard házasság alighanem két, erősen sérült mentális állapotú ember förtelmekkel teli, turbulens kapcsolata volt. De érdemes mindig gyanakodni, amikor az erős állítja be magát áldozatként, főleg, ha eközben kényelmesen ül az őt szinte a megszállottságig támogatók ölelő körében, pláne, ha bizonyíték létezik az őt mozgató bosszúvágyra. Azért mindenesetre hálásak lehetünk a doksiknak, hogy a leggyomorforgatóbb vádak egy részétől megkímélt minket, megőrizve közben a lényeget – ám a végkicsengés mégis inkább lesújtó: akármelyik irányból nézünk be ebbe a kaleidoszkópba, csak az emberi mocsoknak láthatjuk egy-egy arcát.
Mindkét dokumentumsorozat az HBO Maxon nézhető, kétszer két darab, egyenként 44 perces epizódban, akár magyar szinkronnal is.
