Vallomás következik: családi örökség, hogy egyik legkedvesebb bűnös élvezetem arról ábrándozni, mit tennék, ha nyernék a lottón – hogy nem lottózom, a sorsolást körítő showműsortól pedig tikkelni kezdek, az most mindegy, a képzelgés maga hatalmas szórakozás. Magányos kutyaséták, csendes főzőcskézések habos gondolatjátéka ez, részletekbe menően elmerengeni a lépéseken, amelyek révén a nyakamba szakadt mesés vagyont megforgatnám, befektetném, megőrizném, miközben addig elképzelhetetlen stabilitást, szépséget és élményt vennék a pénz egy részén. Nincs ebben semmi meglepő: ez egy szegény ország, a szegény országokban pedig sokkal gyakoribbak az efféle deus ex machina vágyak, a tündérmese-fantáziák, nem beszélve arról, hány modern műdal és mulatós szerzemény gazdagítja a régió folklórját a témában: Majd ha nékem sok pénzem lesz, Ha megütöm a lottón a főnyereményt, a színháztörténeti vonatkozású Ha én gazdag lennékről nem is beszélve.
De azon valahogy nem szoktam törni a fejem, hogy mindettől vajon hogy érezném magam. A túlélés, a számlák és a lakbér kényszerítő ereje híján nem karolna-e át a nihil, nem rántana-e ki a pénz a talpam alól valami olyat, aminek addig a létezéséről sem tudtam, de aminek híján valami alapvető vész el a létezésből? Persze ne legyünk képmutatók, az egzisztenciális szorongás nem vicc, és az életszínvonal egy pontjáig a pénz örömre, lehetőségre, biztonságra válthatósága tagadhatatlan – de a Fortuna vendégei után mégis muszáj máshogy nézni a lottóálmokra.
A film a magyar szerencsejáték-történet kevés nevesített lottónyerteseinek egyikét, az Andraschek házaspárt követi, éspedig olyan megkapóan közelről, mintha a néző légy lenne a falon: semmi művi, semmi kamera előtti viselkedés, semmi kínos újrajátszatás, semmi píár. Mintha csak rejtett kamerával készült volna a film, pedig nem így volt: ami azt illeti, egykori 24.hu-s kollégánk, Kálmán Mátyás a rendező-producer. Kamerája előtt igazi „koldusból királyfi” történet bontakozik ki. Andraschek László és felesége, Anikó 2013-ban egy átlagosnak indult napon megnyerte a skandináv lottó főnyereményét, valamivel több, mint hatszázmillió forintot. Korábban a hajléktalanságot is ismerték, és amikor volt hol lakniuk, az sem volt éppenséggel palota. László egy ponton öngyilkosságot kísérelt meg, gyógyszerre ivott alkoholt, és a szerektől kiütve napokig feküdt a hideg földön, amit túlélt ugyan, de fagysérülései miatt csonkolni kellett a lábfejét, felesége hasonlóan szomorú múltból jött, állami gondozásban és nevelőszülőknél töltötte gyerekkorát, mindez pedig nyomot hagyott a mentális egészségén, súlyosan szorongó pánikbeteg lett. Volt tehát helye a pénznek – ám a Fortuna vendégei legfőképpen arról tud sokat mesélni, hogy vannak olyan traumák és nehézségek, amelyeken önmagában a pénz nem tud segíteni.
Abban a nagyjából három évben ugyanis, amikor a stáb az Andraschek házaspár életét követte, sokkal kevesebb volt az igazán boldog pillanat, mint a szomorú, ennek pedig végső soron a mentális betegségek az okai: a szenvedélybetegség és a szorongásos zavar. Férj és feleség különbözőképpen reagál az ölükbe hullott vagyonra: a férfi a semmittevésben, a nő a zsizsgésben találja meg magát, László többnyire tévézik, Anikó a pénz menedzselésén pörög, de valahogy egyiküknek sem igazán jó ez így. László menne világot látni, de egy pánikbetegnek a repülő, az óceánjáró rettegéskeltő helyek, így a várva várt utazgatás csak halasztódik újra meg újra – épp ahogy a lottót nem nyerő átlagembereknél. Anikó az absztinenciát szimbolizáló hófehér, alkoholmentes kávézója beindításán fáradozik, meg az ingatlanok csinosításán, a lelkét kiteszi egy kis elismerésért, ám épp ez az, amit nem tud megkapni: férje feleslegesnek, hátrahagyottnak érzi magát, a kávézóügy, isten bocsássa meg, nem érdekli, a ház lakberendezése is csak mérsékelten. Mindeközben pedig a pénz messze nem csak kényelmet, de feladatok egész sorát is adja, feszültséget, aggodalmat, idegbajt, távolságot – még a végén kiderül, hogy a túl sok pénznek pont ugyanolyan hatásai vannak, mint a túl kevésnek?
Az valahol máshol lett volna, talán valahol a skandináv életfilozófiák meg a múlt töréseit feldolgozni segítő terápiák környékén, ám ezek pont nem szerepeltek a film hőseinek térképén. Pedig egy-egy félmondatukban ki-kibújik, hogy valahol mélyen, a traumák alatt ott vannak bennük a válaszok: a vízben nevetgélés, az időben elkapott naplementék felé kellett volna menni inkább. Pláne, hogy a filmtől függetlenül lehet tudni, hogy az Andraschek házaspár pénze, Anikó asszony minden fáradozása ellenére mára gyakorlatilag elfogyott.
A Fortuna vendégei január 26-án debütál a BIDF-en. Sok más finomság is akad, itt írtunk további, izgalmasnak ígérkező filmekről.
